Rangos szakmai díjjal ismerték el Dezső Győző munkáját

– Miért a pedagógusi pályát választotta hivatásául?

– Pedagógusnak születni kell. Úgy hiszem, nekem kiskoromtól kezdve affinitásom, vágyam volt arra, hogy másokat tanítsak. Mindig irányító szerepet akartam betölteni. A pedagógus pedig vezér is valahol, példa a gyermekek előtt. Nyelvérzékem korán megmutatkozott, amire tanáraim is felfigyeltek. A legtöbbet Vámos Károlynak, a kecskeméti Katona József Gimnázium tanárának köszönhetek, egyénisége, habitusa meghatározó szerepet játszott pályaválasztásomban. A soltszentimrei általános iskolában kezdtem tanítani, itt dolgozom ma is. A környék szinte valamennyi iskolájában tanítottam óraadónként, majd később egy középiskolában is, ahol rendszeresen érettségiztettem a diákokat. Ötödik éve tevékenykedem érettségi elnökként. A közoktatás-vezetői szakvizsgát 2014-ben tettem le, és a fülöpszállási Herpai Vilmos Általános Iskola élére kerültem.

– Három évig volt igazgató, miért ment vissza tanítani?

– Nagyon sikeres volt az a három év, amit ott töltöttem. Kivívtam a szülők, a pedagógus kollégák bizalmát, megbecsülését, a gyermekek szeretetét. A szívem azonban visszahúzott a katedrára, így 2017-ben átadtam az igazgatói széket. Nagyon szeretek tanítani, ezért is választottam a pedagógusi pályát. A szakmám a hobbim is, és most azt csinálom, amit szeretek.

– Folyamatosan képzi magát?

– Nagyon szeretem a kihívásokat, új dolgokat megismerni, kapcsolati tőkére szert tenni. Nagy büszkeségem, hogy kétszeresen váltam mesterpedagógussá. Részt vettem 2015-ben az ELTE programjában, amelynek célja a mesterpedagógusok minősítéséhez készített anyagok gyakorlati kipróbálása volt. A mesterprogramomat elfogadták, megkaptam a mesterpedagógusi besorolást. Nem sokkal később a tanfelügyelői és a minősítő szakértő mesterpedagógus végzettséget is megszereztem. Két esztendő óta rendszeresen részt veszek a pedagógusok minősítésében, tanfelügyeletében, de szerepelek az országos érettségi elnöki listán is. Néhány nap múlva – reményeim szerint – meglesz a középiskolai angol nyelvtanári diplomám is.

– Ez idáig milyen elismerésekkel jutalmazták tevékenységét?

– Három éve megkaptam az Év tanára címet, a Petőfi Népe olvasóinak ajánlása alapján. Eddigi legrangosabb szakmai elismerésem a Németh László-díj, mellyel az oktatási miniszter jutalmazott meg a gyermekek harmonikus személyiségformálásában huzamos ideje végzett kitartó munkámért. A díjra egy igazgató kollégám és a soltszentimrei polgármester terjesztettek fel. A legnagyobb jutalom számomra azonban tanítványaim sikere és ragaszkodása.

– A munkája mellett jut-e másra is ideje?

– A helyi társadalmi és kulturális életből is aktívan kiveszem a részem. Tizenegy év óta vagyok alpolgármester Soltszentimrén. Számtalan kirándulást, programot szerveztem a faluban, melyre a jövőben nagyobb hangsúlyt kívánok fektetni. Terveim között színházlátogatások, külföldi utak is szerepelnek. A tanítás mellett a tánc áll hozzám a legközelebb. Évekig működtettem gyermek- és felnőtt-tánckört a faluban, amivel más irányú elfoglaltságaim miatt fel kellett hagynom, reményeim szerint lesz folytatás.

– Mi szakmai sikerének kulcsa?

– Pedagógus lettem és vagyok, ami kitölti mindennapjaimat. Ha kilépek az ajtón, kimegyek az emberek közé, eszerint kell viselkednem, megszólalnom, nyilatkoznom. A tanári szakma olyan embernek való, akiben van kitartás, kész a megújulásra, képes nap mint nap újra építkezni, soha sem feladni, rugalmasan kezelni a helyzeteket. Megvan benne a szülőkkel, a gyermekekkel szembeni érzelmi intelligencia. Tud együttműködő lenni, együtt kell dolgozni a pedagógus kollégákkal, mert ez csapatmunka. A bűvös hármasnak, a szülő, tanár, gyermek között az összhangnak meg kell maradnia, mert e nélkül nem lehet eredményeket felmutatni.