Az év védőnője mindig segítő kezet nyújtott az anyukáknak

– Pályaválasztáskor miért döntött a védőnői szakma mellett?

– Már általános iskolában tudtam, hogy védőnő szeretnék lenni. Egy tisztasági vizsgálat alkalmával nagyon kedves volt velem a védőnő, emlékszem, meg is simogatta a fejem. Annyira mély benyomást tett rám a munkája, hogy akkor elhatároztam, ha felnövök, a nyomdokaiba lépek.

– Tanulmányai során egyenes út vezetett a védőnői pályához?

– Igen, tudatosan haladtam. Kiskunhalason végeztem a Szilády Áron Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskolában, majd a tanulmányaimat Szegeden folytattam, az Egészségügyi Főiskola védőnő­képző szakán.

– Mely település volt a szakmai pályafutásának első állomása?

– Szülőfalumban, Kunbaján kezdtem 1992-ben. Az első időszakban csak a védőnői feladatokat láttam el, később azonban kineveztek a családsegítő központ vezetőjének is, így párhuzamosan láttam el mindkét posztot. Így hozzám tartozott a gyermekjóléti szolgálat, a szociális gondozás és a családvédelem is.

– Azonnal elnyerte tetszését a védőnői munka?

– Maximálisan tetszett már az első napon. Igaz, féltem, hogy a saját falumban elfogadnak-e, főleg úgy, hogy akkor még gyerekem sem volt. Szerencsére az emberek nagyon kedvesen fogadtak, 2000-ig dolgoztam Kunbaján.

– Miért váltott?

– A családommal úgy döntöttünk, Kecskemétre költözünk, ahol a gyermekeink előtt nagyobb lehetőségek állnak majd. Két gyermekem született időközben.

– Kecskeméten belül hol dolgozott eddig?

– Az első állomásom, 2000 és 2006 között Hetényegyháza volt, majd 2007-től egészen 2018 év végéig egy belvárosi körzetet láttam el, hozzá tartozott még Felsőszéktó és Úrihegy városrész is. Ráadásul az évek alatt nagyon sok körzetben helyettesítettem, így, mondhatni, szinte az egész városban dolgoztam már.

– Most hol dolgozik?

– Szerettem volna egy új területen is kipróbálni magam. Ez év januárjától váltottam és iskolai védőnő lettem a Vásárhelyi és a Damjanich iskolákban. Kihívásként tekintek az új munkámra, mely azért nem állt tőlem távol, hiszen hetényegyházi munkám során egy ideig az iskolai védőnői szolgálatot is elláttam. Tetszik a munka, bízom benne, hogy ezen a területen is ki tudom hozni magamból a maximumot.

– A védőnői munka során mi az, ami leginkább közel állt a szívéhez?

– Az a folyamat, amikor megismerkedtem egy várandós anyukával, gondoztam, segítettem ráhangolódni az anyaságra, majd láttam felnőni a gyermeket. A baba megérkezésével egy új család születik, mely csodálatos érzés. Én mindig segíteni mentem a családokhoz, soha nem néztem az órát, addig maradtam, amíg az édesanyának biztonsággal el tudtam engedni a kezét. Főleg az első babás anyukáknál, akik még nagyon bizonytalanok. Sok kedves emléket őrzök.

– Három hónapja van az iskolákban, beilleszkedett már?

– Még ismerkedem a rendszerrel. A Damjanich iskolával teljesen az alapokról indultam, de a Vásárhelyiben sok az ismerős, hiszen a 2000-es évek elején pont abban a körzetben voltam védőnő, ami az iskola vonzáskörzete, majd utána is sokszor helyettesítettem ott, így az akkori kisbabák közül sokan most a Vásárhelyiben tanulnak.

– Milyen problémákat lát a diá­koknál egészségügyi szempontból?

– Szinte minden második gyermek lúdtalpas és egyre többnek van gerincferdülése. Sokaknak rossz a szeme és egyre több a túlsúlyos. Mindez a mozgásszegény életmódnak, a sok számítógépezésnek, mobilozásnak, a gyorskajáknak az eredménye.

– A körzeti védőnői munkától végleg búcsút vett?

– Nem. Egyrészt az iskolában tervezem, hogy indítok majd csecsemőgondozási és elsősegélynyújtó tanfolyamot. Emellett a megyei kórház szülészeti osztályán szoptatási segítőként is önkénteskedem.

– Több védőnővel együtt tagja az Együtt a Kecskeméti Családokért Alapítványnak. Folytatja ezt a munkáját is?

– Természetesen, most a családoknak egy újabb szegmensére látok rá, akik segítségre szorulhatnak.

– Meglepődött, hogy ön lett az év védőnője?

– Igen, ugyanakkor nagy megtiszteltetés számomra. Különösen azért, mert ezt a családok szavazták meg és nem a szakma. Ezúton is köszönöm mindenkinek a bizalmat. Úgy érzem, a védőnői területen eltöltött 26 évem méltó lezárása volt a díj.