Dallamokkal segíti a betegek gyógyulását a zeneterapeuta

– Mikor döntötte el, hogy zenével szeretne foglalkozni?

– Egészen picikoromban kiderült, hogy számomra a zene különleges fontossággal bír. Édesanyám mesélte, hogy úgy tettem meg első lépéseimet, hogy közben dúdoltam. Majd egy gatyagumit kötöttem a szekrény kulcsára, azt pengettem. Kisiskolásként pedig a díszpárnákon doboltam vonalzóval, miközben szólt a bakelit. Később klarinétoztam, utána következett a gitár, zongora és az orgona. Az alapképzettségem is diakónus-kántor. A zeneterapeuta szakról először 1993-ban hallottam. Akkor még éppen csak kibontakozóban volt e képzés hazánkban, nem is indították évente. Ugyanis mind zeneileg, mind pszichológiailag kőkemény volt a felvételi. Ha pedig 24 fő nem jött össze, nem indult a szak. Ráadásul, mikor 2009-ben felvételiztem, a képzés legelején közölték velünk, hogy amennyiben a terapeutai személyiségünk nem az elvárt módon alakul, hiába teljesítünk minden vizsgát, nem kapunk diplomát. Ez első hallásra talán kicsit riasztónak tűnhet, azonban szükségszerű feltétel, hiszen emberekkel foglalkozunk. A zeneterápia egyik legfontosabb eleme ugyanis a zene hallgatása, vagy játszása utáni terápiás beszélgetés és foglalkozás.

– Mi a zeneterápia lényege?

– Mindig terápiás keretek között zajlik, tehát adott helyen, időben, óraszámban, adott céllal történik. Utóbbi lehet pszichoterápiás, vagy neurorehabilitációs cél, mint a Nagykőrösi Rehabilitációs Szakkórház és Rendelőintézet esetében. Nálunk nagyon sok stroke-os beteg megfordul, akiknek mind pszichés állapotuk, mozgásuk, mind beszéd- és kognitív funkcióik rehabilitációjában képes segítséget nyújtani a zeneterápia. Fontos feltétele a terapeuta képzettsége. Ha például egy zenekar gitárosát meghívják egy kórházi osztályra, ahol rendszeresen együtt énekel a betegekkel, az nagyon jó lehet átmeneti kedélyállapot-javításnak, de alapvetően nem zeneterápia. A hivatásomban ugyanis a zene önmagában sosem cél, mindig csak eszköz. Hiszen a pszichoterápiás kapcsolatok mindegyikében a terápiás feldolgozás a lényeg.

– Hogyan zajlanak a zeneterápiás foglalkozások?

– A zeneterápiának több formája van. A kórházban többségében kiscsoportos, receptív zeneterápiát szoktam alkalmazni. Hallgatjuk a zenét, és az érzelmeket, gondolatokat, melyeket a dallamok megmozdítanak a betegekben, kibeszélhetik magukból. Ez az egyik legősibb terápiás módszer. Emellett alkalmazok élőzenés terápiát, úgynevezett témaorientációs zeneterápiát a kardiológiai osztályon, továbbá egy zeneindíttatású kommunikációs tréninget is tartok afáziásoknak. Mindkettő saját „szerzeményem”.

– Hogyan tudja a zene segíteni a rehabilitációt?

– Sok csodának tanúja voltam már. Afáziásoknak nevezzük, akiknél agyi sérülés következtében beszédzavar jön létre: nem tudnak beszélni, vagy gond van a beszédértésükkel, a beszédfolyamatosságukkal. Több afáziás beteg esetében tapasztaltam már, hogy bár beszélni nem tudott, de ha elkezdtünk énekelni, énekelt. Volt például egy stroke utáni, globális afáziás kliensem, akinél az agyának mind a szövegértésért, mind a beszédprodukcióért felelős területe sérült. Egy tündéri asszony, aki mindössze annyit tudott mondani, hogy „kicsim”. Semmi mást. Viszont ezt az egy szót nem gépiesen ismételte, hanem dallama volt, mely révén érezhetővé vált, hogy az a „kicsim” éppen csodálkozást, örömöt vagy szomorúságot fejez ki. A családjától megkérdeztem, hogy van-e kedvenc dala. Elmondták, hogy persze, a kedvenc nótája az „az a szép, akinek a szeme kék”. A következő terápiás foglalkozásunkon ezt a dalt kezdtük énekelni, és ő együtt énekelte velem. Felvettem, visszajátszottam, és ledöbbent. Az ének egyszerűen kisöpri a szavakat. Eleinte csak együtt volt képes énekelni. Egyik alkalommal azonban hamarabb hagytam abba a szöveget, és ő egyedül énekelte a „szép” szót. Fantasztikus pillanat volt. Persze nagyon hosszú folyamat, míg ez a haladás a beszédében megmutatkozik, mely rengeteg türelmet igényel a betegektől.

– Hogyan lehetséges ez biológiailag?

– A legtöbb esetben bal agyféltekénk a domináns. Ott található a homloklebeny hátsó részén a Broca-terület, a halántéklebenynél a Wernicke-terület. Utóbbi a beszédértésért, előbbi a beszédprodukcióért felelős. A muzikalitásért a jobb agyfélteke felelős, ahol szintén megtalálható a Broca-terület egy árnyalata, mely körülbelül négyéves korunkig igencsak aktív állapotban van. Mikor énekelünk, főleg a jobb agyféltekénk kezd bekapcsolódni, azzal együtt ez a Broca-árnyékterület. Erre a bal agyféltekénk képletesen szólva nem azt reagálja, hogy „jó, akkor csináld te”, hanem szinte féltékennyé válik. Azt mondja: „micsoda? Megpróbálná átvenni a szerepemet? Na, nem!” És elkezd aktivizálódni a Broca-terület a bal oldalon is.

– A mozgásrehabilitációban is képes ilyen látványos eredmények elérésére a zeneterápia?

– Ahogy egyik hangszer a másiknak adja át a dallamot, az olyan, mint mikor az idegrendszerünk kiadja a parancsot: „mozdulj, kéz!” Agyi sérülés esetén nem ritka, hogy a beteg nem tudja megmozdítani valamely végtagját. Nem azért, mert nincs izomzat, hanem mert az idegi áramlás nem jól működik. A csoportos terápiás foglalkozásokat legtöbbször energikus zenével fejezem be. Egyik alkalommal egy stroke-os beteg, aki többször volt már terápián, közölte, hogy még egy-két ilyen zene, és megmozdul a jobb lába. Emlékszem, csütörtöki nap volt. Hétfőn a gyógytornász elkezdett vele járni, ugyanis valóban megmozdult a lába. Hangsúlyoznám: egy terapeuta soha nem lehet annyira öntelt, hogy azt higgye, bármilyen előrelépés kizárólag a saját érdeme. A kezelőorvosokkal, gyógytornászokkal, logopédussal csapatban dolgozunk, melynek tagjai éppúgy segítik egymást, ahogyan egy zeneműben egyik hangszer a másikat. Éppen ezért a hivatásomban azt is meg kell látni, hogy nagyon sok esetben a konkrét fejlődés nem a terapeutánál tapasztalható, hanem adott esetben a logopédus vagy a gyógytornász kollégánál.

– Mekkora ismertségnek és mindenekelőtt elismertségnek örvend hazánkban a zeneterápia?

– Még igencsak gyerekcipőben jár. Németországban, Amerikában, Svédországban, Norvégiában például már az egész pszichoszociális rendszerbe bevezették, ráadásul külön neurorehabilitációs képzéseket is indítanak. Ezzel szemben hazánkban a Nagykőrösi Rehabilitációs Szakkórház és Rendelőintézet különleges haladó szellemiségről tett tanúságot, mikor 2014-ben megnyitotta kapuit a hivatásom előtt. Ugyanis a nagykőrösi kórházon kívül egyedül az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet alkalmaz főállásban zeneterapeutát. Öt évvel ezelőtt a hivatásom könnyedén és harmonikusan csorgott bele a nagykőrösi kórházban folyó munka fő verőerébe. Engedték. Magamnak kellett kialakítanom, hogy mit hogyan csináljak, mert bár előtte is terapeutaként tevékenykedtem, de hogy a zeneterápiának hol lehet helye a klinikumban, arra nem készítettek fel. Hogy ez sikerült, a csapatnak köszönhetem, akik kezdettől fogva együttműködőek, befogadóak és segítőkészek voltak velem. Amiért elfogadták, és teret adtak a hivatásomnak, mindig hálás leszek a kórháznak.

Szakmai névjegy

Dobóczi Csaba 1997-ben a Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképző Főiskolai Karán diakónus-kántor szakon végzett. 2001-ben a Debreceni Egyetemen szerzett diplomát mentálhigiénés szakemberként. 2011-ben az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karán diplomázott zeneterapeutaként. 2018-ban a Magyar Relaxációs és Szimbólumterápiás Egyesületnél relaxációs gyakorlatvezetői képesítést szerzett. 1997–1998 között a Budapesti III. kerületi Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálatánál dolgozott családgondozóként. 1998-tól 2000-ig a Létavértesi Szeretetotthonban tevékenykedett diakónus-kántor, foglalkoztatásszervező és vezetőként. 2000–2002 között a Nagykőrösi Egyesített Szociális Intézménynél volt mentálhigiénés szakember, majd 2002–2004 között a Ceglédi Egyesített Szociális Intézménynél dolgozott ugyanezen munkakörben. 2004-től 2007-ig a kecskeméti Humán Rehab Egyesületnél tevékenykedett, mint mentálhigiénés szakember, fejlesztő-foglalkoztató, szabadidő-szervező. 2007 és 2013 között a Dalmady Győző Óvoda, Általános Iskola és EGYMI-ben volt napközis nevelő, zeneterapeuta és énektanár. 2014-től a Nagykőrösi Rehabilitációs Szakkórház és Rendelőintézetben dolgozik mentálhigiénés szakemberként, zeneterapeutaként és relaxációs gyakorlatvezetőként.