A mérnöki pályánál jobbat nem tud mondani a dékán

– Múlt nyáron a főiskola visszaköltözött a Szegedi útra, önök a Bajcsyn a teljes ingatlant birtokba vették. Mit tart a kar létrejötte óta a legfontosabb változásnak? – kérdeztük Bíró Tibor dékántól.

– Az integráció folyamatát az egyetemen belül. A kar működését a többihez hasonlóvá kellett alakítani. Egy centralizált rendszerbe kellett illeszkednünk, miközben mi nem a Ludovika campuson vagyunk. Minden bizottságban, testületben ki kellett alakítani képviseletünket. Az igazgatási, adminisztrációs rendszerbe is be kellett illeszteni a sajátunkat, ez érintette a gazdasági ügyintézést, a tanulmányi ügyek harmonizációját, a könyvtárat, a létesítménygazdálkodást. Ez a múlt év végére lezárult. Ennek része volt egy új akkreditáció, az év végén érkezett meg a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság határozata, mely hihetetlen mértékben magasztalta fel karunkat. Látták és nagyra értékelték a pozitív folyamatokat, mindazon intézkedéseket, amelyekkel a minőségi felsőoktatás megvalósul karunkon, minden feltétel nélkül öt évre megadták az akkreditációt.

– Másfél éve 38 oktatóval olvadt be a kar és ennek megerősítését is célul tűzte ki…

– Talán ebben értük el a legnagyobb eredményt. Az oktatói gárda megfelelő minősítésének megszerzéséhez, a kutatói utánpótlás biztosításához remek feltétel, hogy az NKE-n több doktori iskola működik. Ez egyetemi előjog, a jogelődnek erre nem volt lehetősége, ebben a tekintetben nulláról indultunk. Bár a karunknak még nincs önálló doktorképzése, viszont a Katonai-Műszaki Doktori Iskolába beépülhettünk. Oktatókat adtunk és szervezünk be, elkezdtük ide irányítani a mesterfokozattal rendelkező kollégáinkat és az ágazatban dolgozó szakembereket. A lényeg, hogy ebben a rendszerben létrejött egy mag, mely 4-5 éven belül doktori fokozattal rendelkezik. Ha tartjuk az ütemet, akkor mindig lesz minőségi és minősített oktatók által vezetett képzés Baján.

– És hány hallgatót kell majd oktatniuk? Az átvételkor 320 főiskolásból – nappalis és levelezős – lett egyetemista.

– Emelkedett a felvételi létszám. Kapacitásunkhoz és a vízügyi ágazat igényéhez 600 hallgató az optimális. A levelezős képzést ebben a szakmában nem szabad lebecsülni. Egyébként a demográfiai változások miatt várható, hogy a felnőttképzés – beleértve a levelezőst is – jelentősége és ázsiója növekedni fog. Most a létszám már közel leköti kapacitásainkat, 400 fő fölött vagyunk. Idén 116 főt vettünk fel, ebben benne van az egyetemi rang, illetve a beiskolázási tevékenységünk. Biztos vízügyi életpályamodellt tudunk felvázolni a fiataloknak. Elfogult vagyok, de a mérnökségnél jobb pályát nem tudnék mondani. Nem kell nagy növekedéssel számolnunk, három éven belül a 600 fős létszám elérhető.

– Említette a távolságot. A kar része lett a Fenntartható Fejlődés Tanulmányok Intézete, amit ön vezet. Ez könnyen megy Bajáról?

– Sokat kell mennem Budapestre egyébként is – például Debrecenbe jövet, illetve menet – nem gond igazgatni az intézetet. Viszont az időm 80 százalékát Baján töltöm. Ez most egy kicsit változik, mert roadshow-jelleggel mutatjuk be képzéseinket az ország több táján. Tavaly több mint 40 iskolában jártunk, közülük 10 volt vízügyes. Ilyenkor a vízügyi szolgálat is bemutatkozik, és láthatóvá válik a szakma sokszínűsége.

– Most, amikor alig van víz a Dunában?

– Rengeteg feladatot adnak a kisvizek. A jó ideje tartó aszályos periódus kiemeli a vízügy jelentőségét, mert ezeket a helyzeteket kezelni kell. Ennek a szakmának a jelentősége hihetetlen módon fog fokozódni a következő 20–30 évben. Ez egy biztos hivatás, amelynek kulcsemberei lesznek a Baján végzettek.

– Kanyarodjunk vissza a jelenbe, illetve a közeljövőbe. Milyen fejlesztésekre készülnek?

– Vannak terveink, fejlesztési elképzelések terén nincs hiány. Olyanokban gondolkodunk, melyek a magyar vízügyet is szolgálják, de a város hasznára is lehetnek.

– Mi lenne ezek közt a leglátványosabb?

– Számunkra a laboratóriumok és a mérőtelepek fejlesztése a legfontosabb. Csak a saját campusunkban és külső telephelyeinkben gondolkodunk, a most körbekerített területünk elegendő. A jövő év első felében megépül egy szabadon álló, nyitott labor, amiben vizsgálni lehet a vízfolyások hidrodinamikáját. Mint egy makett, amiben kialakítják a folyómedret, az árteret, a hullámteret, a töltéseket, lehet bele tenni műtárgyat…

– …mint egy nagy játszótér?

– Egy újságíró mondhatja így is. Van a Sugó játszóterén olyan, egy kisebbfajta fizikai kisminta-kísérletet idéző tér, amelyben kézi tiltók is vannak. Ennél azért komolyabb az a 40x20 méteres betonmedence, ami saját vízgépészettel rendelkezik, arányosított. Ez kiváló terep lesz a hallgatóknak, a vízmozgásokat remekül lehet látni, érzékelni, mérni. De a hidrotechnikai beavatkozások is kiválóan modellezhetők. Vannak egyéb tervek is, amelyekhez már elnyert pályázati forrásaink is vannak. Mérőhajót fejlesztettünk, csónakmotort vettünk hozzá, műszereket. Szépen apránként haladunk.

– Bejött a főiskola szétválása?

– Általában mindenki fél egy intézmény jövőjétől, a változásoktól. Annak idején nem lehetett tudni, milyen hatással lesz a hallgatói létszámokra a szétválás. Mert lássuk be, hallgatók nélkül nagyon nehéz felsőoktatásról beszélni! A szétválás után mindkét intézmény tudta növelni hallgatói létszámát, a két intézmény kapcsolata normális, kiegyensúlyozott, egymást támogató. Sok közös rendezvényünk van. Hálásak vagyunk azokért az erőfeszítésekért, amiket az EJF a vízügyi képzés érdekében tett, például két nagy pályázatot is beadott, melyekből többek között tanulmányutakat tudunk szervezni.