lengyel zsolt

2018.10.28. 07:00

A vasútmodellezés örök szerelem

Egy hétig volt látható a vasútmodell-kiállítás a Hírös Agórában, melyet minden évben a TGV 2000 Kecskeméti Vasútmodellező Klub szervez. Lengyel Zsolttal, a klub vezetőjével beszélgettünk a modellezés érdekességeiről és arról, hogy ez egy különleges, örökké tartó szerelem.

Horváth Péter

Negyvenhárom éve, hétéves korában kapta édesapjától első villanymozdonyát a hozzá tartozó két kocsival Lengyel Zsolt, a kecskeméti TGV 2000 Vasútmodellező Klub vezetője.

– Moldovával szólva mondhatom, hogy már akkor megcsapott a mozdony füstje, amit azóta sem mostam le magamról. Édesapámmal gyakran jártunk ki a kecskeméti vasútállomásra, ahol akkoriban jóval nagyobb forgalom volt, mint most és szájtátva néztem a szerelvényeket, s amikor a mozdonyvezető megengedte, hogy beüljek a vezetőfülkébe, az volt nekem a csoda – emlékezett vissza Lengyel Zsolt. Azóta szenvedélyesen szereti a vonatokat és főként a modellvasutat. Hat éve vezetője az idén 25 éves vasútmodellező klubnak, és minden évben egy hétig kiállítják terepasztalaikat a Hírös Agórában.

Ő maga és klubtársai szenvedélyes önképzés nyomán fejlesztették tudásukat és felszerelésüket az évtizedek során. A vasútmodellezés igen költséges hobbi, amit saját költségvetésből finanszíroznak a klubtagok.

A legdrágábbak a vonatszerelvények. Lengyel Zsolt elmondta, hogy egy alapkivitelű analóg mozdony 100 ezer forinttól indul, de a határ a csillagos ég. A távvezérelt és hangokat is kibocsátó digitális mozdonyok pedig sokkal drágábbak. A klubvezető természetesen rendelkezik eggyel, az 1:87 méretarányú szerelvénnyel, mely a Hírös Agórában kiállított asztalán is körözött.

– Nagyon drágák és nagyon kényesek a modellszerelvények. És kényes a vasútmodellező társadalom is, merthogy úgy mondjam, szigorúan ellenőrzi a vonatokat, ugyanis szigorú kritériumai vannak annak, hogy egy szerelvény kiállítási példány lehessen. Teljesen épnek kell lennie a mozdonynak és a vagonoknak is. Ha egy kis részlet hiányzik bármelyikről, akkor az a kukában végzi és újra meg kell venni, mert ezek a modellek nem javíthatók – világított rá Lengyel Zsolt és hozzátette, hogy még egy ujjlenyomat sem lehet a terepasztalon köröző vonatokon.

Érdekesség, hogy kellő hozzáértéssel a vasútmodellezés legkisebb anyagi befektetéssel járó része maga a terepasztal, aminek megépítésére számos házi praktika létezik.

– Legutóbb egy szőlőültetvényt telepítettem az egyik asztalra. Fogpiszkálóból készítettem a tőkét, a szőlőt pedig zöld szivacsdarabkákból. Ebből lett egy gyönyörű szőlőültetvény, de erdőt is készítettem már ilyen módszerrel. A svájci terepasztal viaduktjait pedig hurkapálcákból építettem, aminek csomagja kétszáz forint – mondta a klubvezető, akinek három asztala is van. – Az egyik állandóan az egyik szobában áll, amit persze a saját örömömre is beindítok, főleg a behúzódósabb téli hónapokban. Ekkor tudom továbbfejleszteni az asztalokat vagy új koncepción gondolkodni. Az egyik asztal mindig szolgálatkész. Ha bármelyikünk terepasztalánál probléma lenne, akár egy kiállításon is, azzal bármikor kisegíthetjük egymást – tette hozzá Lengyel Zsolt.

Egy asztal elkészítése mérettől és kidolgozottságtól függően legalább egy év, ami nem folyamatos munkát jelent, hanem a munka utáni szabadidőből lecsípett időszeleteket és rengeteg hétvégét. Egy vérbeli modellező számára egy terepasztal soha nincs készen, mindig lehet egy részletet javítani vagy egy új jelenetet kidolgozni. Lengyel Zsolt az élet apró pillanatait szereti megörökíteni a terepasztalain, egy kivilágított házat vagy egy lovas kocsit, amire az emberek épp visszaemelik a legördült farönköt.

Lengyel Zsolt elárulta, hogy kedvence egy tehermozdony, aminek eredetijét a valóságban is volt szerencséje megtekinteni Svájcban. Elmondása alapján megdöbbentően tiszták a svájci szerelvények. Egy tehervonat tisztább, mint az itthoni személyszállítók.

Lengyel Zsolt gyermekkora óta, már 43 éve szerelmese a vasútmodellezésnek
Fotó: Bús Csaba / Petőfi Népe

A klubvezető szerint minden évben nagyon várják a kiállítást, mert pozitív élményt jelent számukra.

– Mi a kiállításon töltődünk fel. Pozitív visszajelzés az élettől, hogy van értelme bemutatni, amit csinálunk, mert évente több ezer embert érdekel. Sokan régi ismerősként térnek vissza hozzánk – mondta Lengyel Zsolt.

A felnőtteket is elvarázsolja

Felvetődik a kérdés, hogy hogyan választják ki témáikat és az országot a modellezők. Lengyel Zsolt elmondta, a legtöbb asztal Németország vagy Svájc egy kis területét modellezi, aminek egyszerű a magyarázata: ezek az országok gyártják a legtöbb makettet. Az egyes részleteket létező állomások fényképei alapján alakítják ki, de az is előfordult, hogy a mozdonyvezető rögzített videóra egy útvonalat (persze csak titokban) és a felvételek alapján építették meg az adott szakaszt, teljesen valósághűen. A klubvezető szerint úgy kell kialakítani az asztalt, hogy a néző azt érezze: madártávlatból tekint a valódi világra, ami éppen ezért egy varázsvilág, s még a felnőttekből is gyermeki érzéseket csal elő.

 

Ezek is érdekelhetik