Kamaszoknak is segít a kecskeméti védőnő

Szabó Béláné Rita már gyermekként tudta, hogy nagycsaládos szeretne lenni. Három lányt és két fiút szült. Ma már csak a legkisebb, a 22 éves lakik velük, a többiek már önálló életet élnek. Mindig azt mondogatta: egy gyermek nem gyermek, két gyermek fél gyermek, három gyermek egy gyermek, és utána kezdünk el számolni.

– Meglepte a győzelem?

– A díj elnyerése igen, a jelölés nem. Ennek előzménye, hogy a Kandó középiskola tanárai és diákjai tavaly már jelöltek egy másik rangos díjra, melyről utólag értesültem. Mint kiderült: nem adták fel, hogy országosan is elismerjék a munkámat. A Családháló kitüntetésére azonban nemcsak a kandósok jelöltek, hanem a kismamák is.

– Munkája elég sokrétű, ezek szerint ez megmutatkozott a szavazatok számában is.

– Valóban, így rengeteg szavazatot kaptam a pedagógusoktól, diákoktól, főiskolai hallgatóktól, kismamáktól, anyukáktól, kollégáktól, barátoktól. Nagyon megtisztelő volt, hogy ennyien elismerik a munkámat.

– Mikor döntött úgy, hogy védő­nő lesz?

– Mondhatni, a véletlen hozta így. Kisgyermekkoromtól kezdve gyermekorvos szerettem volna lenni. Édesapám orvos, édesanyám szintén az egészségügyben dolgozott, a kórházi élet közel állt hozzám. A Katona gimnáziumban érettségiztem, de nem jutottam be az orvosira, még maximális pontszám mellett sem. Akkor ajánlották fel a főiskolán a védőnői szakot. Nem sokat gondolkoztam rajta, belevágtam.

– Utólag visszatekintve: jó döntés volt?

– Nagyon is. Ma már örülök, hogy nem jutottam be az orvosira. Így is gyerekekkel foglalkozom, és sokszínűbbek a mindennapjaim.

– Általános védőnőként kezdett el dolgozni?

– Amikor lediplomáztam, már édesanya voltam. A főiskola idején született meg a legnagyobb gyermekem. A fiam születése után egy évet halasztottam, de utána is gyakran vittem magammal a főiskolára, vagy vigyáztak rá az orvosi koleszban. Kalandos volt, és egyben nagyon jó tapasztalat, hiszen amit védőnőként tanultam, azt otthon a gyermekemen azonnal gyakorolhattam. A diploma után két évig dolgoztam védőnőként Kecskeméten, majd tíz évig otthon voltam, még négy gyermeket szültem.

– Miért váltott az iskolai védőnői posztra?

– Az ötödik gyermek után, amikor visszatértem a szakmához, a belvárosban dolgoztam védőnőként jó néhány évig. 2005-ben a törvény írta elő az iskolai védőnői hálózat kiépítését, és megtetszett a lehetőség. A Kandóban kezdtem. Egy ideig párhuzamosan a Bolyaival vittem, de most már csak a Kandó van, több mint ezer fiatallal.

– Miből áll a munkája?

– Elsősorban általános szűrésekből, alkalmassági szűrésekből, tanácsadásokból, valamint gyakran megyek be osztályfőnöki órákra felvilágosító órát tartani, vagy helyettesíteni.

– Milyen témakörökben tart órákat?

– Az egyik legnépszerűbb a szexuális felvilágosítás. Természetesen nem a gyakorlati oldalát érintem, hanem a veszélyeire hívom fel a figyelmet. Például az egyik kisfilmből megtudhatják, hogy az óvszer pórusain mennyi vírus tud áthatolni. Ez mindig megdöbbenti őket. Emellett gyakran vetítek le filmet drog, dohányzás, alkohol témakörében is.

– Van hatása a filmeknek, a beszélgetéseknek?

– Célom, nem a lebeszélés. Én arra helyezem a hangsúlyt, hogy rávilágítsak, mit miért nem jó csinálni, milyen következményei lehetnek. Ezek tükrében döntsenek.

– A túlsúlyban is tud segíteni a kamaszoknál?

– Az egészségtelen táplálkozás sokakat érint. A túlzott energiaital-fogyasztás mindennapos gond. Próbálom őket a helyes irányba terelni, több-kevesebb sikerrel. Érdekes, hogy a fiúk előbb megfogadják a tanácsaimat és tesznek is az egészségükért. Volt olyan tanuló, aki 140-ről fogyott le 80 kilóra. A lányok nehezebben mondanak le a csokiról.

– A kismamák, a babák nem hiányoznak?

– Nem szakadtam el tőlük teljesen. Egyrészt az évek alatt több várandós kandós tanárt indítottam el az anyaság útján, és persze jó néhány diá­kot is. Egyik kedves emlékem, amikor a leányzó érettségi előtt két hónappal szült. Amikor bent volt az érettségi bizottság előtt, addig én vigyáztam a csöppségre. Emellett 2006 óta szoptatási tanácsadó is vagyok, így sok kismamával állok kapcsolatban.

– Öt gyermek után is tudott újat tanulni szoptatási tanácsadóként?

– Talán meglepő, de igen. Védőnőként előfordult, hogy nem tudtam egy anyukának segíteni. A tanfolyamon megtanultam, hogy abban az esetben mit kellett volna nekem tennem.

– Ezeken felül még a Neumann János egyetemen is tanít kisgyermeknevelőket, és a börtönben az anya-gyermek részlegen segít. Van mindenre ­ideje?

– Igen, és örülök is neki, hogy ennyire sokszínű a munkám. Úgy érzem, így kerek az életem. Pihenni nem sok időm marad, de nekem a munka is pihenés, egyszerűen nem tudok elfáradni benne. A diákok is mindig feldobnak.