Magda Marinko marad tovább a rácsok mögött

27 éve ül a szegedi börtönben Magda Marinko. A Legfelsőbb Bíróság egy orosházi asszony meggyilkolásáért, valamint egy Kecskeméten 1993-ban elkövetett hármas gyilkosságért ítélte el. A hírös városban Horváth Antal vállalkozót, a feleségét és egy jugoszláv barátjukat lőtte le. Azzal is vádolták, hogy ő ölte meg a szegedi Z. Nagy Bálint cukrászmestert, feleségét és két fiukat, de ezeket a gyilkosságokat következetesen ta­­gadta, a bíróság pedig nem találta bizonyíthatónak a bűnösségét.

Szerbiában a bíróság a távollétében – a Vajdaságban elkövetett gyilkosságai miatt – halálbüntetéssel sújtotta, amit a halálbüntetés eltörlése után 40 év szabadságvesztésre változtattak át, ennek letöltését magyarországi szabadulását követően kezdheti meg.

Marinkot 1996-ban a Legfelsőbb Bíróság előre kitervelten, nyereségvágyból, több emberen, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette és lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntette miatt sújtotta életfogytig tartó szabadságvesztéssel,

melyből legkorábban 25 év letöltése után bocsátható feltételes szabadságra.

Marinko elítélésekor még nem volt lehetőség a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés (TÉSZ) büntetésének kiszabására. Az 1999. március 1. napja után elkövetett bűncselekmények esetén viszont már ki lehet zárni feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét azoknál, akik életfogytiglant kaptak.

A büntetés-végrehajtási törvény előírásainak megfelelően 2019-ben már megvizsgálta a Szegedi Törvényszék Marinko esetében a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét. A szabályok szerint idén februárban ezt újra meg kellett tennie, ezt követően pedig immár évente.

A Szegedi Törvényszék csütörtökön közölte: akárcsak két éve, most sem kerül sor Marinko feltételes szabadságra bocsátására.

– A büntetés-végrehajtási bíró a tárgyalást megelőzően igazságügyi elmeorvosszakértői vélemény elkészítését rendelte el, azonban az elítélt a vizsgálaton nem kívánt megjelenni. Az elítélt a mai, büntetés-végrehajtási bírói meghallgatásán való részvételt is megtagadta, rendzavaró magatartást is tanúsított, így a bíróság a távollétében, védője jelenlétében hozta meg döntését – közölte a törvényszék.

Hozzátették: az elítélt fegyházbeli magatartásáról kiderült: az utóbbi években nem kapott fegyelmi büntetéseket, ugyanakkor

nehezen fogadja el a szabályokat, megbánás nem jellemzi, a jelen eljárásban pedig együttműködésre nem hajlandó.

Összességében ezért továbbra sem lehet arra következtetni, hogy szabadon bocsátása esetén vissza tudna illeszkedni a társadalomba és törvénytisztelő életmódot folytatna.

A Szegedi Törvényszék büntetés-végrehajtási bírája csütörtökön ezért úgy döntött, Magda Marinko továbbra sem bocsátható feltételes szabadságra, ennek lehetőségét a törvény szerint jövőre is meg kell majd vizsgálni. A bíróság végzésével szemben az elítélt védője fellebbezett, így a végzés nem jogerős.

Nem jár automatikusan

A Szegedi Törvényszék hangsúlyozta: a törvényi rendelkezések és a töretlen bírói gyakorlat szerint a feltételes szabadságra bocsátás kedvezménye nem automatikusan járó jogosultság az elítélt számára, hanem az összetett törvényi feltételek mellett is csupán adható lehetőség, feltéve, hogy a szabadságvesztés-büntetés célja az elítélt szabadon bocsátásával is elérhető.

A szabadságvesztés-büntetés célja kettős: visszatartó erővel bír az elkövető és más számára is, emellett az elítélt kiemelésével a társadalom védelmét is szolgálja. Ehhez képest a feltételes szabadságra bocsátás célja, hogy az elítélt vissza tudjon illeszkedni a társadalomba, ha feltehető, hogy a jövőben törvénytisztelő életmódot tud folytatni.

Mérlegelni kell tehát, hogy a társadalom védelme az elítélt szabadon bocsátásával is biztosított-e, ehhez pedig alaposan vizsgálandók azok a tények, amiből az elítélt szabadulása utáni magatartására lehet következtetni, így az elítélt jutalmazási-fegyelmi helyzete, személyisége, az elkövetett bűncselekményekhez való viszonyulása.