Dr. Apáti Ferenc: akár húszmillió embert is el tudnánk látni élelmiszerrel

Magyarország elvileg húszmillió ember számára elegendő élelmiszert termelhetne meg, ugyanakkor behozatalra szorulunk zöldségből és gyümölcsből is. Szinte alig jegyeznek az elmúlt évtizedből olyan éveket a termelők, amelyek kimondottan jónak számítanak. Az okokról dr. Apáti Ferenccel, a Debreceni Egyem docensével, a Fruitveb – Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet elnökével beszélgettünk a néhány hete megrendezett keceli meggykon­ferencia szünetében. 

– A hazai élelmiszer-termelési potenciál valóban alkalmas arra, hogy húszmillió embert ellássunk élelmiszerrel. 

Igaz ez a zöldségre és a gyümölcsre is. Ráadásul a hűtő- és a konzervipar által feldolgozott termékeink kétharmadát exportáljuk. Azaz a belföldi ellátás mellett kétszer több jut exportra. A frisspiaci termékek területén azonban nem ez a helyzet. Itt ugyanis csak a termékek 10–20 százalékát exportáljuk. Ugyanakkor az is igaz, hogy több zöldséget és gyümölcsöt importálunk, mint amennyi termékünk a külpiacokon talál vevőre – fogalmazott az elnök. Ez azt jelenti, hogy nagy átlagban önellátásra sem vagyunk képesek. Viszont tényleg igaz, hogy képesek lennénk akár két magyarországnyi lakosságot ellátni zöldséggel és gyümölccsel is – vélekedett az elnök. 

– A gond magával a potenciál kihasználásával van. A probléma egyszerű és egyben bonyolult is 

– fogalmazott az egyetemi tanár. A zöldség- és gyümölcsszektor tőke-, élőmunka- és szaktudásigényes. Egyes területek teljesen gépesíthetők, akár ötvenórányi munkával megtermelhető a termék. Ilyenek a csemegeborsó, a csemegekukorica, a gyökérzöldségek vagy akár a hagymafélék, amelyek gépesíthetők. Azonban hajtatófólia alatti termesztéssel a fentebb említett időnek a sokszorosával kell számolni. A szántóföldi növényekhez képest – búza, kukorica, árpa, napraforgó, repce – azonban jóval munkaigényesebb a zöldség- vagy akár a gyümölcstermesztés is. Emellett még tőkeigényesebb és tudásigényesebb is az utóbb említett két szektor. Sokkal több olyan időszak vagy kezelési pont van a termesztés során, amikor hibázni lehet, míg a gabona- és az olajos növények esetében ez jóval kevesebb. Azaz nagyobb a termesztés technológiai kockázata a zöldség- és gyümölcstermelés esetében – vázolta a helyzetet Apáti Ferenc. Emellett az is igaz, hogy nincs elegendő munkaerő az agráriumban, de a nemzetgazdaságban, sőt Európában sem. Ez rajtunk túlívelő probléma. A munkaerő egy része, amely a piacon megtalálható, kevésbé motivált, ráadásul képzetlen is – tette hozzá. 

Az elmúlt két év idehaza nem a gyümölcstermesztők éve volt. Mi várható az idén – kérdeztük az elnöktől.

– Sajnos 10–15 éve látszik, hogy a tőkeigényes zöldségek és gyümölcsök termesztése megszűnt vagy csökkent. Nincs egres-, málna- vagy akár szedertermésünk, mert tőkeigényes. Hasonló a helyzet a brokkolival is. Ráadásul a jelenlegi helyzet sem kedvez a termesztésnek. A gabona és az olajos magvak értékesítési ára extrém magasságba emelkedett. Ez arra motiválja a gazdákat, hogy a kisebb munkaerő-igényű, kisebb kockázatú, kisebb tőkeigényű ágazat felé forduljanak, mert ezen a területen egyre jobb a jövedelem. A dinnyetermesztők egyik évről a másikra átállhatnak gabonatermelésre. A meggytermesztők nem, mert a fák ott vannak. A tőkehiány, a munkaerőhiány és a szaktudás hiánya nem engedi kibontakoztatni a termelési potenciálunkat – fogalmazott az elnök. Mint mondta, a negyedik gond a természeti tényező. 

Az utóbbi két évben főleg a tavaszi fagyok miatt gyenge volt a gyümölcstermésünk. 

A barackok esetében a termés 70–80 százalékát elvesztettük, de minden gyümölcs 20–50 százalékos fagykárt szenvedett. Idén jobb a helyzet. Voltak ugyan fagyok, amelyek belecsíptek az ültetvényekbe, de mégis általában jó közepes termésre lehet számítani. Ugyanakkor nagy kérdés, a következő hetekben kapunk-e csapadékot. Ha nem, akkor a gyümölcs mennyisége és minőség rossz lesz. A szárazság óriási, ha érkezik csapadék, akkor jó termés is lehet. Ha azonban ez elkerül bennünket, akkor nem a fagyra, hanem az aszályra fogunk panaszkodni – mondta végül Apáti Ferenc egyetemi docens.