Több ezer őshonos állatot nevel a mintagazdaságban Szomor Dezső

Idén is kiállított a mintagazdasággá nyilvánított apaji Szomor Ökofarm tulajdonosa a hétvégi kiskőrösi agrárexpón. Szomor Dezsőt a környéken jól ismerik, mivel Soltvadkerten született. Évtizedek óta Bács-Kiskun és Pest megye határában legelteti szürkemarha-állományát. A közelmúltban Bács-Kiskun Megye Vidékfejlesztéséért díjat kapott a tenyésztő, melyet Kalocsán, a megyei önkormányzat vezetésétől vehetett át.

A szakember sok évtizedes tevékenységének méltatásakor elhangzott, hogy fontos feladatának tekinti a magyar állatfajok megmentését. Racka- és bivalyállománya mellett óriási halastórendszere is híres. A mintagazdaságában lévő turisztikai attrakció, az őshonos állatok bemutatótelepe, és a feldolgozóüzemből kikerülő, vegyszermentes termékek népszerűsége nap mint nap igazolják kitartásának értelmét. Olyannyira igaz a megállapítás, hogy a hétvégén, a kiskőrösi agrárexpó termelői kiállítóstandjánál folyamatosan sorakoztak az érdeklődők, akik magas minőségű kolbászokat, szalámikat, májast kóstolhattak. Sőt, káposztás hurkát is ízlelhettek.

A tenyésztő a Kunszentmiklós és a Kiskunlacháza közötti területeken legelteti többezres állományát. A húsfeldolgozó vágóhíddal rendelkező szakember azt mondta, hogy a kormánynak nagyobb hangsúlyt kellene fordítania az őshonos állatfajok, így a szürke marha- vagy akár a mangalicatenyésztés támogatására. Mint mondta, ezek húsa sokkal jobb minőségű és egészségesebb, mint a hagyományos, mesterséges körülmények között hizlalt állatoké. Igaz, kevesebb feldolgozható húst lehet belőlük kinyerni, ezért magasabb a termékek ára.

Hogy miért is kezd valaki őshonos állatok tartásába? – kérdeztük a tenyésztőt. – Szerelem. Talán ezzel a szóval lehetne jellemezni a tevékenységet – felelte.

A történet 1978-ra megy vissza. Akkor Szomor Dezső egy iskola falán meglátott egy szürkemarha-szarvat. Eldöntötte, hogy szerez egy ilyet, de akkor még nem volt könnyű. Csak annak lehetett, aki tenyésztette is az állatot. Csaknem öt évtizede hat üszőt és három bikát vásárolt a Hortobágyról, azóta aztán jelentősen megnőtt az állomány. De nemcsak a húsellátásban egykor kulcsszerepet játszó állatokkal foglalkozik, hanem más őshonos lábos jószágokkal is. Így megtalálható a gazdaságában a szürke marhán kívül az összes baromfifajta, bivaly, rackajuh, mangalicasertés is.

Mint mondta, kényszerűségből fogtak bele a vágóhídi húsfeldolgozásba, a vágni való marhát ugyanis nehéz értékesíteni. Hangsúlyozta, hogy az őshonos állatok sok országban kipusztulnak, mivel a tartásuk nem gazdaságos, pedig az értékük felbecsülhetetlen. Érdekes amerikai példát hozott a kaliforniai kondorkeselyű megmentéséről. Ott dollármilliókat költöttek a 29 egyedből álló faj megmentésére.

Vajon miért is ne lenne kiemelt nemzeti érdek a sok évszázada velünk élő magyar őshonos állatok fenntartása, szaporítása? – tette fel a kérdést. Mint mondta, az őshonos állatokra a kevés hús, az alacsony szaporulat a jellemző és lassan fejlődnek. A mai piaci követelményeknek így nem felelnek meg. Azonban az állatnemesítés a tenyésztő szerint az immunrendszer meggyengítésével jár. Ekkor az állat sok betegségre érzékeny lesz. Emiatt szinte steril körülmények között kell nevelni például a szárnyasokat.

– Egyidejűleg adják nekik az antibiotikumot, aminek hozamfokozó hatása is van. A hazai antibiotikum jelentős részét az állattenyésztésben használják fel. Az ilyen állat húsát pedig mi, vásárlók fogyasztjuk el. Az agyonnemesített állatok előbb-utóbb életképtelenné válnak. Ekkor, ha van még őshonos állat, a régi fajtához vissza lehet nyúlni a tenyésztés szempontjából. Ez ad óriási értéket számukra. A húsminőségük kiváló, igaz kevesebb, mint a felfújt állatoké. Ez a munka nem annyira haszonszerzés, inkább közérdekű értékmentés – fogalmazott Szomor Dezső.

Háromezer hektáron legelnek a szürke szarvasmarhák

A Szomor birtok magyar szürke szarvasmarhái a Kiskunsági Nemzeti Park közel háromezer hektárján legelnek. Egy szürke marhára két hektár jut. A marha mellett hétszáz bivalyt, ezer rackajuhot is tartanak. Ötszáz marhát nem tudnak kihajtani, mert nincs elegendő legelő. A tenyésztő általában ezer-ezerötszáz közötti mangalicát nevel, de mivel állománycsere történik, így jelenleg 300-ra csökkent a létszám. Az állatok zömében Apaj, Kunszentmiklós, Dömsöd és Kiskunlacháza környékén láthatóak. A szürke marháról nem lehet tudni, mióta él Magyarországon. Állítólag a kunok hozták be a XIII. században, de az olaszok úgy tartják, hogy tőlük származik. A rackajuh viszont biztos, hogy a honfoglalókkal jött a tenyésztő szerint. A mangalicasertés nem tekint vissza olyan hosszú időszakra, mint a fentebb említett két állat. A származást tekintve a szerbiai Sumadiához lehet kötni. Az ottani disznókat gyakran Magyarországon keresztül hajtották eladásra. Ezek során a balkáni és a hazai állatok keveredtek, és így alakult ki a kiváló minőségű mangalica.