Pura vida: egy bajai lány nagy utazása Patagóniától Mexikóig – galériával

Amikor az ember a magyarországi télben felül a repülőgépre, hogy a Dél-Amerikába utazzon, a nyárba érkezik. Ez már önmagában is jó érzés, nagyszerű kezdet. Erre a meggyőződésre jutott a két magyar lány is.

– Először Argentínába repültünk. Az országba már az első másodpercben beleszerettem. Az ember mínusz 4 fokban ül fel a repülőre, és plusz 40-be érkezik. A napsütés, a tangósarkok Buenos Aires utcáin, a sok zene és tánc, valamint a csodálatos táj rabul ejtettek. Ellátogattunk Patagóniába, ahol csodálatos túrákon vettünk részt, és még csodálatosabb emberekkel találkoztunk – meséli kalandjait Petra. 

Peru: a varázslatos ország

Chiléből Peruba utaztak. Ottani első élményeiket négy napos dzsungeltúrán szerezték. – Sosem fogom elfelejteni, hogy helyi, dzsungelben felnőtt túravezetőnk egyetlen nap alatt elérte, hogy otthonosan érezzük magunkat a szokatlan természeti környezetben. Még a tetőn mászkáló hatalmas pókok, a tarantulák sem voltak ijesztőek többé. Az ottani emberek mélyen hisznek Pachamamában, a földanyában, az Amazonas folyó istenében. Úgy tartják, amikor rossz kedve van, vadul háborog a folyó. Mi is megtapasztaltuk egy lélekvesztőben, hogy milyen, amikor az istenség dühös – mondja Petra.

Egy törzs falujában éltek ebben a néhány napban. A helyieknek egyetlen tévéjük volt, a kisboltban. Esténként minden faluban élő család a képernyő előtt gyűlt össze, hogy közösen nézzék a műsort. Az emberek egyszerűsége és szüntelen mosolygása lenyűgözte Várhelyi Petrát. 

A dzsungelbeli kalandok után egy hónapos perui utazgatás következett. Petra szerint ez volt a világ túlsó felén tett kirándulásuk legmeghatározóbb része. Úgy érezte, hogy magával ragadja a hely szelleme. Mintha Pachamama jelenlétét érezte volna ő is, amikor az utcán esőtáncot járó peruiakat nézte. A tánccal a jó termésért igyekeznek közben járni isteneiknél. 

„Lenyűgöző volt a segítőkészség és barátságosság, amivel hozzánk, idegenekhez viszonyultak”, idézte fel élményeit Petra. „Természetesen megmásztuk a Machu Picchut.  Öt napos túránk során, esővel-hóval-jéggel küzdöttünk. Voltak napok, mikor sajtos szendvicsen és epres kekszen éltünk, csak azért, hogy legalább még egy-két nevezetesség beleférjen a költségkeretbe. Sosem fogom elfelejteni Perut, mindenkinek szívből ajánlom, hogy látogasson el egyszer ebbe a varázslatos országba.”

Önkéntesség Costa Ricán

Májustól egyedül folytatta útját Petra. Costa Ricában egy jógatáborban önkénteskedett néhány hónapig. Eleinte nehezen birkózott meg az életmódváltás sokkjával: furcsa volt számára a hirtelen lelassulás. – Az emberek kint csak úgy köszönnek: pura vida!, azaz tiszta életet! Pura vida!, ezt hallani lépten nyomon, és ez a tiszta élet érzékelhető is a helyiek mindennapjaiban. Jól láthatóan megbecsülik világukat. 

Petra Costa Rica-i élményeit az esős évszakhoz kötődnek. Harsány zöld volt minden, és mérsékelt volt a meleg. „Minden nap találkoztam majmokkal, elképesztő méretű, színű és formájú rovarokkal, óriási pókokkal, tukánokkal, bálnákat és delfineket is láttam. Őszintén beleszerettem az egyszerű életbe, az emberek állandó mosolyába, a friss gyümölcsökbe.”

– Jó volt kiszakadni az itthon megszokott világomból, jó volt a pura vida – mosolyog Petra.

Néhány hete tért haza, de máris indulóban van vissza. Costa Rica hívogatja, visszavárja. Várhelyi Petra számot vetett az elmúlt időszakkal:  – Tiszta szívből mondhatom, hogy életem legjobb döntése volt, hogy megtettem azokat az ijesztőnek tűnő lépéseket az álmaim beteljesítése felé. Semmi másra nem volt szükségem ehhez az úthoz, csak bátorságra. Nem mondom, hogy néha nem volt nehéz, hogy alkalmanként nem fogyott el a pénzünk, nem voltunk betegek, elveszettek vagy magányosak. De minden perc megérte.