Testvéri kapcsolatokról tartott előadást Sebestyén Tünde Ballószögön

A védőnők a Baba-mama klubba és saját rendezvényeikre is rendszeresen hívnak előadókat kisgyermekes anyukákat érintő témákban. Legutóbb a testvéri kapcsolatokról tartott előadást Sebestyén Tünde ballószögi családsegítő.

– Minden gyermek más, de egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál. Azt, hogy egy gyermek milyenné válik, rengeteg dolog meghatározza. Például az újszülött személyiségét befolyásolja, hogy városba vagy kisebb településre születik, de az is fontos az életét tekintve, hogy egyszülős, mozaik, nukleáris vagy többgenerációs családba érkezik. Várt gyermek vagy véletlen, örömmel várták-e.

Nem utolsósorban az is mérvadó, hányadikként – azaz milyen testvérpozícióba – érkezik a családba. A legmélyebb és legmaradandóbb kapcsolataink ugyanis a szülőktől és a testvérektől származik – mondta előadása elején. A pszichológia 1896-tól foglalkozik testvérkutatásokkal. A vizsgálatok például azt mutatják, hogy a szülők a gyermekeik közül a legkisebbet szeretik a legjobban, a legnagyobbhoz fordulnak problémáikkal és legritkábban a középsőként született gyermeküket emlegetik. Szintén kutatások bizonyítják, hogy felnőttkorban az emberek 83 százaléka a testvért említi a legközelebbi támasznak.

– A testvérek kötődnek egymáshoz. Jelenlétük a biztonság érzetével párosul, de akár ellenséges személyként is feltűnhetnek. A testvéri kapcsolatokban jelen vannak az ellenséges érzelmek, a rivalizáció, a féltékenység, a düh, de ugyanúgy a szeretet, az öröm, az összetartozás érzése, a szövetség. Ez is mutatja, a testvér játszótárs, harcostárs és lelki társ egyben – összegezte.

A testvérek közötti veszekedések normálisak. Egy 14 hónapos gyermek, ha testvére inzultálja, sír. Egy 18 hónapos már visszaüt. Ahogy nőnek, megváltozik az összetűzések milyensége, egyre kifinomultabbá válnak, kialakul közöttük barátságos konfliktus, figyelembe veszik a másik érdekeit is.

– A szülőknek nagy szerepe van abban, hogy a testvérek miként kezelik az egymás közti konfliktusokat. Egyrészt vannak olyan veszekedések, melyek a szülő figyelemfelkeltésére szolgálnak. Ilyenkor célravezetőbb, ha a szülő nem segít. Másrészt a gyermek mindig a szülőt mintázza, a konfliktusok létrehozásában és kezelésében egyaránt – hangsúlyozta.

A testvérek kapcsolatát a nemük is befolyásolja. Az egynemű testvérek között nagyobb a féltékenység, több az erőszak. Később azonban, felnőttkorban, például két lánytestvér sokkal közelebb állhat majd egymáshoz. Ahol vegyes a testvérpár, ott sokat tanulnak egymástól a nemi szerepekről, így magabiztosabbá válnak.

Az előadás második részében Sebestyén Tünde a gyerekek érkezési sorrendje alapján ismertette a jellemző személyiség­jegyeket.

Az egyke gyereknél nagy az odafigyelés a szülők részéről. Az ő ritmusához igazítják a család életét. Erős a szülői szorongás: jó anya vagyok-e, mindent jól csinálok-e? Az egyke gyerekeket rendszerint kiszolgálják a szülők, mindent megcsinálnak helyettük. A szülői odafigyelés eredményeként intellektusuk magasabb, logikusabban gondolkodnak, tájékozottabbak, idősebbekkel jobban megértik magukat. Érdekesség, hogy a Nobel-díjasok 43 százaléka egyke.

Amikor testvér születik, az elsőszülöttek trónfosztásként élik meg, sokkolóan hat rájuk. Osztozkodniuk kell a szülők figyelmén, szeretetén. Gyakran próbálják a szülők kedvét keresni, ezért jól tanulnak, jól viselkednek, előfordul, hogy maximalisták és kritikusak lesznek. Szüleikhez hasonlítják magukat. A kutatások azt mutatják, az elsőszülött gyermekek tudatosabbak, megbízhatóbbak, lelkiismeretesebbek, ők fogadják el legjobban a szülői értéket.

A középső gyermek a szendvicsgyermek. Kezdetben ő a legkisebb a családban. Nála már kisebb a szülői szorongás, kisebb a figyelem. Mivel a nagy testvér a példakép, az állandó összehasonlítások miatt gyakran új utakat keresnek, ahol lenyűgözhetik a szüleiket. Könnyen kötnek barátságokat. Kompromisszumképesebbek, hiszen születésük óta osztozkodniuk kell. Amint kistestvérük születik, nehéz helyzetbe kerülnek azáltal, hogy még nem elég nagyok, hogy vezetőként kezeljék őket, de már nem is a dédelgetett kicsik. Egyszer csak a két pad közül a földre esnek, ezért lázadozni kezdenek, és inkább barátaikkal alakítanak ki szoros köteléket.

A legkisebb testvérek élvezik a rivaldafényt. Ők az osztály bohócai, a figyelem megszerzése miatt. Rugalmasak, nyitottak, kreatívak, kedvesek. Ők tudnak legnehezebben leválni a családról, nehezen önállósodnak. Ha két gyermek van, akkor a középső és a legkisebb szerep keveredik.

– A szülő legfontosabb feladata, hogy boldog legyen. A gyermek mindig letükrözi az anya lelkiállapotát. Arra pedig mindig figyelni kell, hogy minden gyermekkel naponta legalább öt percet külön-külön is foglalkozzanak a szülők. Ez az öt perc legyen csak az övék, ne kelljen osztozkodniuk a testvérekkel – tette hozzá végül az előadó.