Dohánybefűző és guzsaly is színesíti a magángyűjteményt

Dr. Fehér Tibor háza ódon melléképületeinek helyiségei olyanok, mint egy múzeum. A falakon és a polcokon az elmúlt száz esztendő hangulatát idéző használati tárgyak, borotvatartók, edények, húsdarálók, rádiók, tajtékpipák, kávéfőzők, mákdarálók, lámpák, szenes vasalók sorakoznak, valamint fokosok, korabeli mezőgazdasági eszközök és az egykori paraszti élet mindennapjait megidéző egyéb használati tárgyak tekintenek az idelátogatóra.

– A gyűjteményt édesapám alapozta meg, melynek magját a ház körül fellelhető mindennapos használati tárgyak képezték. A múltat idéző relikviák, a parasztemberek használati eszközei olyannyira megtetszettek, hogy rövidesen nyomdokaiba léptem, így lett belőlem ószeres-kincsvadász – emlékezett vissza a kezdetekre a magángyűjtő.

Fehér Tibor rendkívül aktív életet élt, tudományos sikerei a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen kezdődtek, megszerezte az egyetemi, a doktori, majd a kandidátusi címet. Később a Kecskeméti Kertészeti Főiskola docense, majd az ÁFEOSZ középiskola igazgatója lett. A szakmai munkássága mellett azonban mindig szakított időt arra, hogy tovább gyarapítsa gyűjteményét.

– Szabadidőmben rendszeresen jártam és járom ma is az ócskapiacokat újabb kincsekre vadászva. Utazásaim során sem hagytam ki egyetlen alkalmat sem. Pécsett jutottam hozzá egy régi orosz ikonhoz, Pekingben bambuszból kötött könyvritkaságot, Amszterdamban pedig múlt századi korcsolyát vásároltam, és még sorolhatnám. Gyűjteményem híre gyorsan elterjedt, így nagyon sokan ajándékoztak meg különféle tárgyakkal – mesélte.

– Nagyon sok értékes tárgyam van, ilyen például az 1800-as évek elejéről származó guzsaly, a dohánybefűző, melyek már lényegében sehol sem lelhetők fel. Nálam nem a piaci érték a döntő, hanem az, hogy az én szememben mit ér az a tárgy. A gyűjtőszenvedély a vadászat öröméhez hasonlítható. Ha „elejtek” egy kincset, örül a szívem és a lelkem, mert belelátom azt, ami abban van. Ha leülök egy öreg bútor elé, eszembe jut, hogy mi mindent látott az elmúlt évszázad alatt – hangsúlyozta Fehér Tibor.

A kerekegyházi gyűjtő nem csak megszerzi, hanem gondját is viseli a múlt emlékeinek. A néprajzi, népművészeti kincseket restaurálja, ügyelve arra, hogy értékét ne veszítse el és megmaradjon a patinája is. A gyűjtemény, ami napról napra gyarapodik, ma már több ezer darabot számlál. – Azt szeretném elérni, hogy gyűjteményem nagyobb nyilvánosságot kapjon. A feltételek egyelőre nem adottak, hogy múzeumként működtessem, ám csoportokat szívesen fogadok. Jó érzéssel tölt el, mikor az emberek rácsodálkoznak egy-egy tárgyra. A néprajzi, népművészeti kincsek láttán az iskolások még a mobiltelefont is elfeledik. A közeljövő legfontosabb feladata a gyűjtemény rendszerezése, ami talán elősegítheti, hogy intézményesíteni tudjam „mini múzeumom” – tette hozzá Fehér Tibor, akinek magángyűjteménye bekerült a kerekegyházi értékek közé, a közelmúltban pedig a nemzeti értékek lajstromába is felvették.

Nem csak gyűjt, hanem tanít is

Dr. Fehér Tibor nemcsak gyűjti és restaurálja a tárgyakat, hanem komoly kutatómunkát is végez. Töviről hegyire áttanulmányozza a fellelhető szakirodalmat, így a látogatók a vizuális élmény mellett hasznos tudást is szerezhetnek a kerekegyházi „magánmúzeumban”.