Amikor az új értéket ad a régihez

Huszonöt esztendőnyi zene, vers; magyar kultúra tartja össze őket. Erre a negyed évszázadra pedig mi is tehette volna fel méltóbban a koronát, mint a Regejáró Misztrál Fesztivál. Idén már 21. alkalommal pezsdítette Nagymaroson július derekán a hétvégét két forró nappalon és két langyos éjszakán keresztül.

Hiába érkezik minden alkalommal több résztvevő, hogy már szinte kifolyik a tömeg a templomkert kőkerítésén, a templomban a tömött padsorok mellett a padlón is ülnek, a Gondolatok Házába a késők szinte be sem férnek, s

egy talpalatnyi hely sincs a téren a sok kiterített pokróctól és egymást átkaroló, úgy ringó embertől,

mégsem érzek tömegiszonyt, pedig hajlamos vagyok rá – írja a Magyar Nemzet.

Szelíd, jó, magyar emberek gyűlnek össze ilyenkor, akik nem az alkoholt, hanem a kultúrát részesítik előnyben;

családok érkeznek gyermekekkel, kutyával és a tudattal, hogy innen hazatérve mindannyian többek lesznek valamivel.

Lélektöltés ez a javából, megerősítés abban, hogy milyen jó is magyarnak lenni; ezen a páratlan nyelven beszélni, gondolkodni és csodát teremteni – írja a Misztrált kiválóan ismerő Zana Diána.

Ahogy Tolcsvay Béla fogalmazott templomi előadása során,

a magyar az egyetlen, aki nyelvén keresztül csodának nevezi a másik embert is, hiszen, mikor kilétére rákérdez, azt mondja: kicsoda.

A fesztiválok léptékével családias a Regejáró, de – ahogy a neve is mutatja – varázslat és múltidézés folyt, amelyet a természeti környezet és a városközpont különböző pontjain berendezett helyszínek közötti dudorászós sétafikálás csak fokozott.

A teljes írás ITT olvasható.

Borítókép: Regejáró Misztrál Fesztivál a templomban / Magyar Nemzet / Török Máté