Dzsentrivilág

2018.07.18. 10:55

Hogy jön össze a kártya, a köldök, a kastély és Fedák Sári?

S vajon mi lett a kád pezsgő sorsa, melyben a színésznő – szó szerint – pezsgőfürdőt vett?

A Beregszászban, a színésznő szülővárosában ma is álló Fedák kastélyt a díva kártyán nyerte. No nem úgy, hogy ő maga ultizott volna az előadások utáni hosszú éjszakákon át, hanem úgy, hogy az urak az ő meztelen köldökén verték a blattot. A mulatozó férfitársaságnak egyetlen kikötése volt, hogy a csinos színésznő az egész este folyamán egyszer sem nevethette el magát – osztja meg a helybéliek körében ismert anekdotát a Kárpátinfo.net.

Fotó: Karpatinfo.net

A portál cikkében nosztalgikus képeket villant fel az örök primadonna, Fedák Sári életéből. Mint írják, a kastély elnyerése igazi polgárpukkasztó sztori, melyben fellelhető az ősi férfias magyar virtus éppúgy, mint az a dzsentriszemlélet, amely majd Móricz regényeiben, az Úri muriban, a Kivilágos kivirradtigban, a Forró mezőben formálódik igazi társadalomrajzzá.

Fedák Sári életében többször előfordult, hogy a nagysikerű előadás után az ünnepelt színésznő kocsijából kifogták a lovakat, s azt a lelkes ifjak maguk húzták a színésznő lakásáig. Vagy valamely kedvelt mulatóhelyig. Innét már csak egy lépés, hogy az ünnepi vacsorán a lelkes hódolók a színésznő cipőjéből pezsgőzzenek...

Fotó: Wikimedia

A másik ismert anekdota középpontjában tehát a zajos, előkelő mulatságok elmaradhatatlan kelléke, a pezsgő áll. No meg a színésznő. Az anekdota szerint a Fedák Sáriért rajongó tiszturak felajánlották, hogy fürödjön meg pezsgőben. Zsazsa bele is egyezett, de volt egy kikötése. A fürdés után a tiszturaknak meg kellett inniuk a pezsgőt. A vidám társaságot igencsak meglepte, amikor a fürdőkádba öntött száz üveg pezsgőt a pincérek kimérték. Meghökkentő, éppen százegy üveg lett tele a drága fürdővízzel. A történet mindenkori elbeszélője ilyenkor rövid hatásszünetet tart, majd halkan hozzáteszi: bizonyára ilyen erősen izzadt a szépséges primadonna.

Érthető módon a jelenetet nem örökítette meg fotó, de a kád – az összetéveszthetetlen tyúkkörmös lábú kád – ma is megtekinthető Beregszászon, az egyik magángyűjteményben…

Az emberi természet elleni merénylet lenne, ha most, száz esztendő távolából cáfolni próbálnánk ezeket a történeteket. Helyette álljon itt Fedák Sári vallomása.

Fotó: huszadikszazad.hu

„A Bob herceg előadássorozata után hazautaztam Beregszászra. Egy nap elsétáltunk apámmal a Munkács–Beregszászi útra. Oda, ahhoz a kereszthez, ahol elbúcsúzott tőlem, amikor elmentem Budapestre Rákosi színiiskolájába. Itt leültünk egy pillanatra a kereszt alá a kőre. Szemben volt az a telek, amit apám évekkel korábban megvett, és úgy tervezte, ha elegendő pénze lesz, épít rá egy családi házat. Tervezni könnyű volt, csak a pénzt megszerezni volt nehéz. A táskámba nyúltam, és kivettem egy betétkönyvet. Átadtam apámnak. Az összeg bőven fedezte a ház építési költségeit. A betétkönyv nem volt névre kiállítva, csak annyi volt rajta: „BOB HERCEG”.

***

Olyan lelkiismeretes falusi csordása soha nem lesz Csongornak, mint egykoron Zoli volt. Akit nem a lángelméjéért, hanem egyszerű becsületes természetéért, szókimondásáért szerettek annyira a falubeliek. Hétágra tűz a nap, és már a kútnál delel a csorda, amikor a feleség feltűnik a kétrekeszű ételhordóval, s Zoli az asszony óvó tekintetétől övezve hamarosan letelepszik a hagyásfa árnyékában, hogy elfogyassza szerény ebédjét. A múlt század hatvanas éveiben errefelé, csóró világ járja, a faluban mindenkinek meg kell elégednie az egyszerű ételekkel. Különösen a csordáséknál van ez így. S Zolinak még ügyelnie kell arra is, hogy az ebéd maradékából jusson a csorda négylábú őrzőjének, a hosszú, csapzott szőrű pulinak is.

Mint említettük, két részből áll az ételhordó. A tehénpásztor most felemeli az elsőnek a fedelét: káposztás haluska, melyre kisebb csoda folytán most némi tepertő is jutott. Bogár érzi a fenséges illatokat, mindkét szeme a gazdáján, de az csak a fejét rázza, ebből neked nem jut. A megszokott sorrenddel mit sem törődve, villájával gyorsan eltünteti a finom étket.

No, talán, a második fogással szerencsésebb leszek, veti hűséges tekintetét gazdájára a puli, miközben a csordás leveszi a másik edény fedőjét. Belekanalaz a levesbe.

– Hű, habart paszuly! A kedvencem – néz hálásan a feleségére Zoli. – No, ebből, kutya nem eszel!

Az ominózus mondatot a derék csongoriak megfelelő alkalmakkor azóta is emlegetik.

Borítókép: Fedák Sári Lehár Ferenc Cigányszerelem című operettjében, 1910-ben. Forrás: OSZK

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!