Száztíz éve halt meg az Üdvhadsereg alapítója, William Booth

Londonban 1912. augusztus 20-án hunyt el William Booth angol prédikátor, az Üdvhadsereg (Salvation Army) megalapítója.

William Booth (1829-1912), az Üdvhadsereg alapítója

Forrás: Roger-Viollet via AFP

A Nottinghamhez tartozó Sneitonban született 1829. április 10-én. A közeg, ahonnan származott, nem volt vallásos, apja, Samuel Booth csak a halálos ágyán tért meg. Családjuk William születésekor viszonylag jómódú volt, de 1842-re minden vagyonukat elvesztették, így a fiúnak is dolgoznia kellett, egy zálogház tulajdonosához került tanoncnak. Sokszor 12-14 órát is dolgozott naponta, meglehetősen szűkös fizetésért. Munkája során igen gyakran találkozott a szegénységgel és a nehéz sorsúak kiszolgáltatottságával.

Tizenöt évesen lett hívő, amikor a nottinghami Wesley metodista kápolnába betérve életre szólóan megrendítette a kereszténység üzenete. Ekkor döntött úgy, hogy idejét a szegények közötti munkának és hittérítésnek szenteli.

Londonba költözött 1849-ben, ahol eleinte ismét egy zálogházban dolgozott, közben utcai prédikálással is foglalkozott. 1851-ben belépett a metodista egyházba, feladta munkáját, és azonnal utcai evangelizálásba kezdett. Ekkoriban találkozott Catherine Mumforddal, akit 1855-ben feleségül is vett, kapcsolatukból nyolc gyermek született. 1853-tól lelkészként dolgozott, egészen 1861-ig, amikor végképp belefáradt az aktatologatásba, és függetlenítette magát.

Utazó evangélistaként járta az országot, de leginkább az East End szegényeinek prédikált. Így emlékezett vissza erre a londoni városnegyedre: "Akkoriban nem volt több egy mocskos, elhanyagolt, nyomorúságos labirintusnál, ahol minden ötödik házban kocsma működött, és a pultok úgy voltak kialakítva, hogy még egy ötéves gyerek is felérte őket."

A prédikációs és szociális munka érdekében 1865-ben megalapította a Kelet-Londoni Keresztyén Missziót, amelyet 1878-ban Üdvhadseregként szervezett újjá.

Az elnevezés a véletlennek volt köszönhető. Booth éppen levelet diktált a titkárának, és lelkesen hozzáfűzte: "Mi önkéntesek serege vagyunk", mire jelenlévő fia, Bramwell így fortyant fel: "Én nem önkéntes vagyok, hanem hivatásos!" Booth fia megjegyzésére felfigyelve töröltette titkárával az "önkéntes" kifejezést, és ezt íratta helyette: "Mi az üdvösség hadserege vagyunk." Így jött létre az Üdvhadsereg (Salvation Army) elnevezés.

A felekezetektől független missziót Booth és felesége a brit hadsereg mintájára tervezte meg, tisztekből és katonákból építve fel a közösség hierarchiáját. A saját zászlóval, egyenruhával, himnusszal rendelkező misszió első tábornoka maga Booth volt, és szolgáló társai is különböző "katonai rangokat" kaptak.

Az Üdvhadsereg 1880-ban az Egyesült Államokban, 1881-ben Ausztráliában és Európában, majd Indiában és más országokban is létrejött.

Magyarországon 1924-ben alapították meg külföldi katonák közreműködésével, de 1949-ben a kommunista kormányzat betiltotta működését. A misszió csak a rendszerváltás idején, 1990-ben indulhatott újra svájci közreműködéssel, az első gyülekezet a VIII. kerületben, a Dobozi utcában jött létre.

William Booth több könyv sikeres szerzője is volt, ezek közül legismertebb a William Thomas Steaddal közösen kiadott In Darkest England and the Way Out című, 1890-ben megjelent munkája, amelyben lefektette az Üdvhadsereg modern társadalomjóléti szolgálatának alapjait. Megállapította, hogy az ipari forradalom után London és Anglia legnagyobb része az életminőséget tekintve nem sokban különbözik Afrika legsötétebb zugaitól. Megoldásként a keresztény evangéliumot és a belülről fakadó munkamorált javasolta.

A kicsapongást és a szegénységet hajléktalanotthonok alapításával, mezőgazdasági közösségek megteremtésével, tanfolyamok szervezésével, rendszeres segélyezéssel próbálta megoldani. A prostituáltak, alkoholisták számára menedékházakat építtetett, bankok, klinikák, ipari iskolák, még tengerparti üdülőhelyek létesítésén is gondolkodott. A gyártulajdonosokat emberibb munkakörülmények kialakítására szólította fel, egészségügyi programjaival a korszerűbb ipari munkaviszonyok megteremtéséért küzdött.

Élete végén királyok, császárok, elnökök fogadták, többen közülük lelkes csodálói voltak. VII. Eduárd brit király 1902-ben még koronázási ünnepségére is meghívta.

Utolsó éveiben látása fokozatosan gyengült, a műtéti beavatkozás sem volt sikeres, sőt megállapították, hogy fertőzés következtében teljesen meg fog vakulni, és emiatt vissza kellett vonulnia a nyilvánosságtól. 1912. augusztus 20-án halt meg Londonban, temetésén több tízezres tömeg vett részt.

Halálakor az Üdvhadsereg 58 országban működött, ma több mint 100 ezer alkalmazottal a világ több mint 130 országában végez vallásos és karitatív tevékenységet.