Csengő barack

A szóló szőlő, a mosolygó alma és a csengő barack nálunk nemcsak a mesében, hanem nagypapám kertjében is létezett. Gyerekként pont olyannak képzeltem a mesebeli gyümölcsfákat, mint amilyenek a nagyapám kertjében álltak. Nemcsak szőlő, alma- és barack-, de cseresznye-, kajszi-, körte-, meggy- és szilvafája is volt a bugaci homoksivatagban. Nagypapám gondos gazda volt, lelkiismeretes munkájának köszönhetően mindig bőséges termést hoztak. Mind közül az őszibarack volt a legkedvesebb számomra. Bár a fa már rég kipusztult, a zamatos barack ízét azóta sem feledem. Minden egyes barackvásárlásnál azt az ízt keresem, de nem találom. Már kezdem azt hinni, hogy nem is volt olyan finom, csak az idő szépíti meg az emlékét.  

Most újra itt az őszibarackszezon, és új reményekkel járok a piacra. Azt remélem, hogy idén talán meglelem azt az utánozhatatlanul finom barackízt, amit gyerekként nagyapám kertjében éreztem.  

Az őszibarack a nevével ellentétben már júniustól érik hazánkban, és szerencsére vannak olyan fajták, amiket október elején szüretelünk, így egész sokáig lehetőségem lesz keresgélni a régóta vágyott fajtát. Sokféle őszibarackot különböztetünk meg. Van fehér húsú, sárga húsú, magvaváló vagy nem magvaváló, molyhos és csupasz. 

A korai, februári tavasz, majd a hidegbetörés sok kárt okozott a gyümölcsösökben, így idén kevesebb barackot szüretelhetünk, főként a korábban virágzó kajszibarackot érintette a tavaszi fagy. Az őszibarack jobban megúszta a megfázását, ezért abból bőségesebb kínálatra számíthatunk. 

Emlékeim szerint nagyapám csengő barackja kívül piros és molyhos, belül fehér húsú, mézédes és igazán lédús volt. Ezt keresem rendíthetetlenül. Hozzám hasonlóan a fővárosban élő húgom is kutatja a gyerekkori barackot, és a napokban azzal az örömhírrel hívott, hogy megtalálta. Egy keceli termelőtől sikerült olyan barackot vásárolnia, ami visszahozta a régen keresett ízt. 

Megnyugodtam, hogy valóban létezik gyerekkorom csengő barackja, és csak Kecelig kell mennem érte.