Tükröm, tükröm

Elgondolkodtam a testvéreken. Mekkora áldás egy ember számára, ha kap valakit az élettől, akivel jóban-rosszban végigélheti élete legfontosabb élményeit. Mint ahogy mindennek az életben, ennek is megvannak a napos és az árnyalt oldalai is. Az árnyoldalak adománya, hogy rávilágítanak a sötét foltjainkra. Arra, hogy hol tudunk még fejlődni, önmagunkon túlnőni. 

A testvérek – és természetesen minden ember ilyen szempontból testvére egymásnak – ebben segítenek minket. Ha a testvérünket öröm éri – akár olyan, ami saját kárunknak tűnhet hirtelen, például távoli országba költözés – lehetőséget kapunk, hogy megfejlődjük magunkat. Lehetőségünk van a tükörbe belenézni és az arcot, mely visszanéz ránk, úgy megváltoztatni, hogy saját állapotunkat haladjuk meg. 

Hiszem, hogy mindannyian azért vagyunk itt, hogy az egyre jobb verziónk felé haladjunk. Ehhez pedig csodálatos segítség a sok „tükör”, ami körülvesz minket. Tükrök alatt pedig a testvérekre és embertársainkra gondolok, akiken keresztül újra és újra felismerhetjük, hogy miként lehetnénk még jobb verziója önmagunknak. Nekem ez a szándékom az életre, a következő időkre, a mindennapokra. Többször választani a szeretetet. Mit tenne a szeretetet? – hangzik fel bennem a kérdés ilyenkor. Nem mondom, hogy könnyű mindig abban a pillanatban őt választani, de abban biztos vagyok, hogy maga az élet könnyebb lesz, ha ezekben a nehéz pillanatokban mégiscsak a könnyebb érzés, a szeretetet mellett döntünk. 

Az élet paradox, ezt már egy ideje jól tudom. Amikor egy nehéz helyzetben a szeretetet mellett döntünk, tudom, hogy az könnyebb életet hoz majd, akkor is, ha pillanatnyilag nehéznek tűnik. Ez az a munka, ami megéri a fáradozást.