Öregség

A minap arról évelődtünk a szerkesztőségben, hogy ki hány évesnek érzi magát. Magam, aki mondhatni rangidősnek számítok a csapatban, humorosra vettem a dolgot és azt válaszoltam: ötnek. Az állításom azzal támasztottam alá, hogy a férfiak valahol mindig gyermekek maradnak, még ha testük külső burkolata nem is ezt a képet mutatja. 

A valós koromat ismerő fiatal kollégák jót derültek rajtam, tapintatosan próbálva elrejteni kicsit elnéző mosolyukat. Az öregkorról alkotott elképzeléseink nyilvánvalóan változnak az idők során. A napokban közzétett tanulmány szerint a középkorú vagy idősebb felnőtt emberek manapság úgy vélik, hogy az öregkor később kezdődik, mint ahogy ezt tíz vagy húsz évvel ezelőtti társaik gondolták. Az egészségi állapotunk természetesen nagyban befolyásolja az öregedésről alkotott elképzeléseinket. A magányosan élők és a krónikus betegségben szenvedők jóval korábbra datálják az öregkor kezdetét.  Azok az emberek, akik fiatalabbnak látják magukat a tényleges életkoruknál, jobban bírják a terhelést, a betegségek is elkerülik őket. 

Magam is azt tartom, hogy annyi évesek vagyunk, amennyinek érezzük magunkat. Remélem  pozitív felfogásom az öregségről a későbbiekben is megmarad, még ha előbb-utóbb be is bizonyosodik, hogy mégiscsak megvénültem. Lehet, akkor már, ahogy a rock költő is fogalmaz, rock and rollozni már túl öreg leszek, ám meghalni még túl fiatal.