Az olvasás csodája

A tegnapi napon a gyermekirodalomé volt a főszerep, ugyanis 1967 óta április 2-án, Hans Christian Andersen dán meseíró születésnapján tartják világszerte a gyermekkönyvek nemzetközi napját. Ezen a jeles napon elsősorban a könyvek és az olvasás szeretetére hívják fel a figyelmet, és arra, hogy milyen fontos már egészen fiatal korban elkezdeni az olvasást, főleg a mai felgyorsult, digitalizált világban.

Édesanyaként én is fontosnak tartom a könyvek, valamint az olvasás megszerettetését a kicsikkel. Gyermekem születésétől kezdve kutatom azokat a könyveket, amelyek segítik a csemetémet abban, hogy fejlődjön, tanuljon, tapasztaljon, és amelyek segítségével szárnyalhat a képzelete. Úgy gondolom, a kicsiknek szóló történetek és mesék sokkal fontosabbak, mint ahogyan azt egyesek gondolnák, hiszen a könyvek által a gyermekeink megismerhetik a világot, vagy éppen más kultúrákat és hagyományokat. A mesék sokszor segítenek megérteni egy-egy élethelyzetet is, és az érzések kezelésében is támaszt nyújthatnak.

Ezért nagy a felelőssége a szülőknek a témában, mert nem mindegy, hogy mit olvasnak a gyerekeknek, vagy hogy milyen könyvet vesznek a már olvasni tudó kisiskolásoknak. A legfontosabb kérdés pedig az, hogy olvasnak-e egyáltalán a családok, vagy teljesen átvette a digitalizáció az uralmat mindannyiunk felett? Én nem látom olyan szomorúnak a helyzetet, mint néhányan, mert szerencsére a környezetemben nagyon sok szülő olvas nap mint nap a gyermekének. Szemmel látható számomra, hogy azokban a gyerekekben, akik könyvvel a kezükben cseperednek fel, sokkal nagyobb a kíváncsiság a világ iránt.

Bizton állíthatom, hogy az olvasás és a gyermekkönyvek szeretete egy olyan kincs, amely gazdagítja az életünket, és segít abban, hogy jobb emberekké váljunk mi magunk is.