Ne mondjunk le az álmainkról!

Az álmaink olyanok, mint a távoli csillagok, melyek útmutatóként ragyognak az életünk éjszakájában. Minden egyes álom egy darabka belőlünk, melynek megvalósítása az élet értelmét és szépségét hordozza magában. Az álmok azok a hajók, melyek segítenek átlépni a nehézségeken és hinni abban, hogy a lehetetlen is lehetségessé válik.

A lemondás csupán egy olyan láncszem, mely megfoszt minket az álmokkal járó örömtől és kalandtól. Az álmok felkészítenek bennünket arra, hogy túllépjünk a megszokáson és felfedezzük a saját határainkat. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az álmok teremtik az életünk valódi színességét és gazdagságát. Azok, akik soha nem mondtak le az álmaikról, olyan lángot visznek magukkal az életbe, mely soha nem alszik ki. Az álmok hajtóerőt adnak nekünk a kitartáshoz és az akadályok legyőzéséhez, így teremtve meg az élet igazi jelentőségét.

Az álmok kovácsolják a lelkünket és formálják sorsunkat, így érdemes mindent megtennünk azért, hogy megvalósítsuk azokat. Ha ragaszkodunk az álmainkhoz, megtapasztaljuk az élet legmélyebb és legmagasabb pontjait, melyekben a valódi boldogság rejlik. Nem érdemes várni.

Bronnie Ware egy  angol betegápoló nyolc éven át dolgozott idősgondozóként, a gondolatait papírra vetette és ebből született meg a könyve, ami az Életkönyv címet kapta. Ebben megfogalmazta öt pontban, hogy miket bántak meg a leggyakrabban az emberek: elsősorban azt, hogy nem volt elég bátorságuk önmagukhoz hűen élni, ahelyett, hogy mások elvárásainak próbáltak megfelelni. Másrészt azt kívánták, hogy bárcsak megvalósították volna vágyaikat, továbbá azt, hogy lett volna bátorságuk kifejezni érzéseiket. A betegek sajnálták, hogy nem tartották a kapcsolatot a barátaikkal, és azt kívánták, bárcsak megengedték volna maguknak, hogy boldogabbak legyenek!