Szieszta

Még csak február eleje van, de néha úgy érzem, hogy kezdek kissé kimerülni. Ilyenkor irigykedve gondolok a dél-európai országok lakóira, akik napközben is álomra hajthatják a fejüket.

A szieszta sok száz évvel ezelőtt nem számított luxusnak Európában. A hódító spanyoloknak köszönhetően a napközbeni szunyókálás szokása az egész világon elterjedt. A hagyományos szieszta elsősorban arra szolgál, hogy a mediterán országok lakói könnyebben átvészeljék az ebédidő utáni hőséget. Gazdasági haszna pedig abban rejlik, hogy a dolgozók kipihenik magukat a délutáni műszak előtt. A napközbeni alvásnak köszönhetően, akár 30 százalékkal is megnövekedhet a munkásemberek teljesítőképessége, éberségük újra százszálalékos lesz.

Tudományosan megállapított tény az is, hogy a délutáni szieszta hosszú távon tesz jót az egészségének is. Egyebek között csökkenti a stresszt, jó hatással van a magas vérnyomásra, hatékony módja lehet a szívbetegségek megelőzésének. Mi több, hatásosabb, mint a legerősebb kávé, mivel a koffein közvetlenül az éberséget segíti elő, míg a szunyókálás az alvási vágyat csökkenti.

Azt gondolom a mai rohanó világunkban ránk, magyarokra is ráférne időnként egy kis délutáni durmolás, még ha a szieszta nem is kompatibilis a globalizált világgazdaság elvárásaival. Hazánkban sajnos egy ideig még várni kell arra, hogy ebéd után álomra hajthassuk a fejünket, mivel még évtizedekbe telhet, amíg a felmelegedés miatt a dél-európai országokban megszokott klíma ránk köszönt. Ennek ellenére én úgy vélem, a szieszta bevezetését már előtte érdemes lenne megfontolni.