Gondozzuk a rózsánkat!

Lizik-Varga Katalin

Hazánkban 2024-ben tizenhetedik alkalommal rendezik meg a Házasság hetét a keresztény egyházak és civil szervezetek széles körű összefogásával. A figyelem ilyenkor egy hét erejéig a házasságokra és a család fontosságára irányul. A rendezvények, előadások pedig sokat segítenek a párkapcsolati problémákkal küzdőknek, sőt a házasodni készülők is rengeteget tanulhatnak mások történeteiből.

A minap egy érdekes hasonlatra bukkantam a házasságokat illetően. Az egyik ismert pszichológus a kert növényeihez hasonlította a párkapcsolatokat, amelyeket ápolni szükséges ahhoz, hogy sokáig gyönyörködhessünk bennük. Egy mondat különösen is felkeltette a figyelmemet, melyben az előadó az egynyári helyett évelő házasságok megélésére biztatta a párokat.

Hands,Of,Bride,And,Groom,With,Rings,On,Wedding,Bouquet.
 

Különleges módon épp egy évelő bokrot ültetgettem, amikor hallgattam ezt az online előadást, s ez valódi, mélyből fakadó megtapasztalást eredményezett: ha a házasságainkat is így dédelgetnénk, ahogyan néha a növényeinket, kevesebb válás lenne körülöttünk. Így pedig a sokszor elcsépeltnek tűnt a „foglalkozzunk egymással” kifejezés is más megvilágításba kerül. Mert ha tényleg időt szánunk egymásra, és figyelünk a másikra, valóban kivirágozhatunk, pont úgy, mint egy évelő növény, rendszeresen.

És természetesen ez nem azt jelenti, hogy nem jöhet rossz idő vagy vihar. Nem hiszem, hogy létezik olyan házasság, amiben nincsenek néha konfliktusok vagy nézeteltérések. Viszont tudnunk kell azt, hogyha a felhők fölé tekintünk, láthatjuk a napsugarakat. Azzal pedig, ha ápoljuk a kapcsolatainkat, utat nyitunk az őszinte kommunikáció felé, mely abban segít, hogy a nagyobb ütközéseket is hárítani tudjuk.

Azt hiszem, a nagy kérdés mégiscsak az, hogy fel tudjuk-e ismerni azt, hogy mire van szüksége a párunknak. Tudjuk-e, hogy milyen módszerekkel kell ápolgatni szeretett „rózsánkat” ahhoz, hogy szép, illatos és varázslatos maradjon? Ha ezekre a kérdésekre választ tudunk adni, akkor szerintem jó úton járunk, de ha mégsem, akkor sincs semmi veszve, mert sohasem késő felismerni, tanulni, fejlődni.