Értékteremtőink

A magyar kultúra napján beírtam az internetes keresőbe: mi a magyar? Az eredmény 0,37 másodperc alatt 790 millió találatot jelzett. Az érték azt jelzi, hogy nagyon sokan foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Köztük például az egyik koszorús költőnk Petőfi Sándor, akinek az 1846-ban írt A magyar nemzet című költeményéből a magyarság megmaradásának a kérdése tükröződik. 

A magyar kultúra napja egy olyan dátum, amely elgondolkodásra késztet. A kultúráját csak az a nép őrizheti meg, amely tisztában van a saját értékeivel, őrzi és ápolja azokat. Nem elég konyhanyelvi szinten „törni” a magyar nyelvet, egy állampolgárnak a nemzet ezer éves teljesítményével is többé-kevésbé tisztában kell lennie. Nem árt ismernie például Erkel, Liszt, Kodály, Bartók, Lehár és Presser műveit. Vagy időnként lapozgatni Petőfi, Jókai, Arany alkotásait. Ady vagy akár Mikszáth írásai több mint egy évszázad után is elgondolkodtatóak. Koruk szociológusai és politológusai voltak. Radnóti a magyar irodalom egyik legszebb hazaszeretetről szóló versét írta meg. Csakhogy a hazája nem védte meg 1944-ben. Ha valaki olvasta Illyés Gyula 1956-ban publikált Egy mondat a zsarnokságról költeményét, akkor mindent tud az egykori szocializmusról. 

A fantasztikus írástudóink mellett óriási alkotóművészeink is vannak. Csontváry-Kosztka Tivadar tavalyi kiállítása a fővárosban lenyűgöző volt. A festőink között ott van Gulácsy Lajos, akinek A Régi instrumentumon játszó hölgy festménye olyan, mint a franciáknak a Mona Lisa, vagy az osztrákoknak a Hölgy aranyban című alkotás. A sort napokig lehetne folytatni művészekkel, építészekkel, az 511 olimpiai érmet szerzett sportoló, vagy a 15 Nobel-díjas tudósunk felsorolásával. Ez a lista szinte végtelennek tűnik. Szerencsénkre.