Mozgásra fel!

Karácsony utáni első napon zsúfolásig telt az edzőterem, ahová járok. Az ünnepi lakomák után sokan érezték fontosnak, hogy sportoljanak, megmozgassák magukat, letornázzák a feleslegesen elfogyasztott kalóriákat. Olyanok is jöttek edzésre, akiket még soha nem láttunk, de voltak régi visszatérők is. Az edző mindenkit örömmel fogadott és biztatott a folytatásra. 

Ilyenkor az évforduló környékén sokan tesznek újévi fogadalmat, legtöbben a káros szokásaiktól szeretnének megszabadulni és a sportolást mindennapi életük részévé tenni. A kezdeti lelkesedés azonban legtöbbször február végére alább hagy. Egyes felmérések szerint a fogadalmat tevő felnőtt lakosság mindössze 20 százaléka valósítja meg újévi vállalását és az eredményesség sajnos a kor előrehaladtával romlik. Állítólag a húszas éveikben járókhoz képest az ötvenen túliak között már csak fele annyi a fogadalmát teljesítő ember. Ezzel szemben én azt állítom, hogy a kor csak egy szám, és ha valamit elhatározunk, azt igenis képesek vagyunk megvalósítani kortól függetlenül. Persze az fontos, hogy reális célkitűzéseket határozzunk meg magunknak, mert különben sikerélmény híján valóban elmegy a kedvünk az újévi fogadalomtól.

Bár én nem újévkor, hanem a negyvenedik születésnapomon tettem fogadalmat, mégpedig azt, hogy rendszeresen sportolni fogok, de ezt azóta is – közel egy évtizede – tartom. Úgy alakítom az életem, hogy hetente háromszor el tudjak menni edzésre. Nem sajnálom sem az időmet, sem a pénzemet a sportra költeni, mert úgy gondolom, hogy ez egy jó befektetés, mégpedig egy hosszú, egészséges életbe. Az már csak ráadás, hogy a sportnak köszönhetően magabiztosabb és kitartóbb lettem, és ami még ennél is fontosabb, hogy a jó közösségben eltöltött idő a lelkemet és a nevetőizmaimat is edzésben tartja.