Elsietett advent

Egyre kevesebb a fény a világban, és növekszik a sötétség, egészen a téli napfordulóig, amikor megfordul a folyamat. Addig, amíg a csökkenő természetes fény idejét éljük, egyre gyúlnak ki a fények az otthonokban, a települések utcáin, különösen igaz ez az ünnepváráskor, amikor gyertyák lobbannak fel, feldíszítik a városokat, falvakat, a házakat, mesterségesen pótoljuk a hiányzó világosságot.
Ekkor az ünnepre is hangolódunk, a megváltó, de a fény születését is várjuk ilyenkor. Azonban valahol még korábban elkezdődik az ünnepvárás, a fények e helyeken hamarabb gyúlnak ki, az ember azt érezheti, hogy idő előtt. Ezek a helyek a bevásárlóközpontok, a különféle boltok. Ahol már októberben karácsonyi hangulatot varázsolnak, hull a műhó, és a vigyorgó Mikulás körül tengernyi kedvcsináló ajándékot szórnak el az ügyes kirakatrendezők. A polcokon megjelenik a szaloncukor, és a többi karácsonyi nyalánkság. Beindulnak a jobbnál jobbnak tűnő, már-már ellenállhatatlan karácsonyi akciók, amikkel vágyainkat folyamatosan igyekeznek szüntelenül felkorbácsolni a leleményes marketingesek.
Úgy érzem, hogy az októberi adventtel, és az onnantól lövedékekként záporozó fogyasztásösztönző hirdetésekkel azonban éppen az ünnepvárás szépségét veszik el tőlünk, hiszen az nem annak az idején történik, hanem elsietve. Ehhez persze kell az ajándékvásárlási kollektív őrület örvénye, ami azt hiszem, szinte mindannyiunkat beszippant. Ezért én évről évre azt érzem, hogy elérzéketlenedve érkezem meg a karácsonyba, mintha valaki elrontotta volna a meglepetésemet.
Persze minden évben megfogadom, hogy különböző mentális és fizikai önvédelmi stratégiákat alkalmazok a direkt és küszöb alatti hatások kivédésére, de sajnos a nagy számú, és elszánt, kiváló szakember szaktudása ellen alig van fegyverem. És üres zsebbel, eltompult szellemi és lelki idegvégződésekkel, némileg reményvesztetten roskadok le a kanapéra karácsony este, azzal a tudattal, hogy hiába született meg a megváltó, magamat mégsem tudtam megváltani a károkozó kereskedelmi hatások alól, és átadom az utolsó pillanatban megvásárolt, teljesen szükségtelen ajándékaimat.
 

Éppen az ünnep­várás szépségét veszik el tőlünk.