A várakozás ára

Kecskeméten az ünnepi kivilágítás alatt a főtéri sátraknál egy deci forralt bor ára 500 forintba kerül. Éppen számoltam, ha egy négytagú család felnőtt gyermekekkel bemegy, hogy bámészkodjon és kortyolgasson egy kis forró italt, akkor az borsos összeget tesz ki. Két deci lélek melegítőt ugyanis meg kell vásárolnia egy egy személynek legalább. Ezek ára négy ezer forint négy embernek, ami nem kis összeg. Pláne annak a fényében nem kevés, hogy a napokban beszélgettem egy borásszal, aki nagy tételben exportálja a fehérbort. Most éppen 170-180 forint között vásárolják a külföldiek a termékének a literjét. Persze nem kell összehasonlítani a két árat, de azért az ember elgondolkozik. Két deci forralt bor az embert éppen csak átmelegíti, jó kedve ettől még nem lesz. Ugyanennyi árából ha vennék 5 liter kunsági fehér nedűt, akkor legalább két, de inkább három alkalommal igen csak jól érezném magamat. De olyan jól, hogy a feleségem előtt meg sem mernék jelenni. Ilyen érdekes árakat az ember mindig hall. A minap olvasta, hogy a fővárosunkban a karácsonyi sokadalomban 4500 forintot is elkértek egy műanyag doboznyi gulyás levesért, a saslik pedig 5000 forintba került. Erre azt lehet mondani, hogy az ünnep már csak ilyen, aki jól akarja magát érezni, annak a zsebébe kel nyúlnia. Ha nem teszi, akkor megmarad bámészkodónak, de akkor meg minek kimenni a vásári forgatagba? A vásári forgatag, a nyüzsgés, a zene egyvelege többről szól, mint a forralt bor kortyolása, vagy hot dog majszolása. Ez egy érzés is egyben, amely az adventi várakozást erősíti fel. Egyszer van egy évben, és megkérik az árát.