Nyereség

Az ezredfordulón 594 ezer lakossal többen éltek az országban, mint jelenleg. Hogy mekkora ez a szám? Ha kitörölnénk a térképről Bács-Kiskun vármegyét és a Nagykőrösi járást, az talán lefedné ezt az értéket. Hogy miért fogyunk, és hogyan kellene ezt a negatív folyamatot megállítani? Ezt a kérdést az tudja megválaszolni, aki a zsebében hordja a bölcsek kövét.

Egy dolog azonban érdekes. A csehek közel annyian voltak a rendszerváltáskor, mint mi, most pedig közel 800 ezerrel többen élnek náluk, mint nálunk. Szó sincs csodáról. Rájöttek arra, hogy nem fog több gyerek születni azért, mert magasabbak a jövedelmek, mint 20–30 éve voltak. Mivel szláv ország, elég sok szláv nyelvű betelepülőnek adták meg az állampolgárságot, így a szlovákoknak vagy akár a bolgároknak. És amit még jelenleg nem tudunk: vajon abból a közel 430 ezer ukrán menekültből, akik elmenekültek a háború elől Csehországba, azok közül mennyien kívánnak majd ott örökre letelepedni. Minél tovább tart az öldöklés Ukrajnában, annál nehezebb lesz oda visszatelepülni a menekülteknek. S ahogy az idő telik, a menekült családok megszokják a cseh viszonyokat, a viszonylagos jólétet, az iskolarendszert, megtanulják a nyelvet, lehet, hogy hazát váltanak.

Nálunk is van utánpótlás. Az ezredforduló környékén rengetegen telepedtek át Magyarországra Szerbiából, Erdélyből, sőt Kárpátaljáról. Ennek bár örülhetünk, az örömbe azonban üröm is keveredik, ugyanis a magyarság Kárpát-medencei pozíciói is meggyengültek azzal, hogy százezrek települtek át a határ túlsó oldaláról. Kérdés, hogy az anyaország nyeresége kisebb vagy nagyobb a külhoni magyarság veszteségénél.