A betakarítás

Az őszi betakarítások ideje van. Szeretem ezt az időszakot. Gazdagsága megnyugvással tölt el. Kertünk ajándékainak begyűjtése számomra inkább kikapcsolódás, semmint munka. Mostanában a mogyoró begyűjtése van soron. A két bokor meghálálta a nyári locsolást, bőséges a termés, van mit összeszedni. A finom csemegéhez azonban nem olyan egyszerű hozzájutni. Miután összegyűjtöttük, először a kupacsból kell kihámozni a mogyorószemeket, majd a csonthéjat kell megtörni, hogy végül a terméshez jussunk. Ha ezt a munkafolyamatot végigcsináljuk, már meg is értjük, hogy miért is olyan drága a mogyorós csoki. 

De ugyanez igaz minden másra is. Csak akkor értékeljük igazán valaminek az értékét, ha megtapasztaltuk, milyen fáradságos, hosszadalmas munkával állítottuk elő. Más levenni a bolt polcáról az almát, a paradicsomot, a körtét, mint a kertben leszüretelni. Sokkal finomabb az, amit mi magunk termeltünk. Lehet annak egy kis szépséghibája, lehet, hogy kukacos is egy kicsit, mégis édesebb az íze a saját munkánk gyümölcsének.  

Szerencsés vagyok, mert már gyerekként is megtapasztalhattam a kerti munka, a szüretek, a betakarítások örömét. Akár otthon, akár a nagyszülőknél, mindig kivettük a részünket a munkából. Akkoriban az iskolásokat is rendszeresen vitték szüretekre, amit szintén nagy élményként éltünk meg.  

Az iskolakertek létrehozását is azért tartom fontos kezdeményezésnek, mert sok diáknak otthon nincs lehetősége a kertészkedésre, így a betakarításra, a szüretelésre sem. Ám, ha az iskolában megtanulják, megtapasztalják ennek a csodálatos körforgásnak az élményét, akkor lehet, hogy felnőttként maguk is bátrabban fognak bele a kertészkedésbe, ami valódi örömforrás. Aki rendszeren kertészkedik, az tudja, hogy a növényekkel való foglalatoskodás valódi gyógyír a testnek és a léleknek is. 

Abban is biztos vagyok, hogy az ételpazarlás is csökkenne, ha minél többen megtapasztalnák, hogyan is jut el az étel a földtől az asztalig.