Tekerünk

Tegnap majdnem elgázoltam egy szabálytalanul közlekedő biciklist. A drótszamarat vezető asszony úgy száguldott át előttem a zebrán, mint a szél. Az autógumik és az idegeim is jócskán megsínylették azt a néhány másodpercet, amíg meg tudtam állni. 

A fékcsikorgásra feleszmélő nő korát meghazudtoló gyorsasággal ugrott le kerékpárjáról, majd fenyegetően rázta felém öklét, cifra káromkodásokkal fűszerezve bizonygatva saját igazát. Megpróbáltam felvilágosítani, hogy nem én, hanem ő jár a tilosban, de rögtönzött szónoklatom nem talált nyitott fülekre nála.

Az eset nem számít egyedinek, magam is számtalan alkalommal megtapasztaltam, hogy a kerékpárosok nem minden esetben ismerik, tartják be a rájuk vonatkozó szabályokat. Vannak, akik rendszeresen használják kerékpárútként a járdát, veszélyeztetik a gyalogosokat és saját testi épségüket. A legnagyobb problémát viszont az jelenti, hogy a kijelölt gyalogos-átkelőhelynél nem szállnak le drótszamarukról, a frászt hozva a szabályosan közlekedő autósokra.

A szóban forgó esetben magam is hiába próbáltam tudatosítani a hölgyben a KRESZ ide vonatkozó cikkelyét, miszerint: a gyalogos-átkelőhelyen nem szabad áthajtani kerékpárral. Próbáltam elmondani neki azt is, hogy, ha rendőrrel találkozik, a hatóság embere nem lesz olyan barátságos vele, mint én. Lehet, hogy szóbeli figyelmeztetéssel megússza, de akár 150 ezer forintja is bánhatja. A törvény nem ismerete ugyanis nem mentesít senkit a felelősségre vonás alól.