Ha végre itt a nyár

A nyár végre beköszöntött, és a strandszezon elkezdődött. Örömmel készültünk a vízpartra a hétvégén, de nem sokáig tartott a lázas izgalom.

A nap sugarai tündöklő öleléssel érintik bőrünket, míg a forró dunai homok puha ölelésében pihenünk, legalábbis ezt terveztük délutánra. Azonban, mint keserű árnyék, a szúnyogok tűntek fel, zúgó szárnyaikkal bosszantóan körözve körülöttünk. Ahogy áradó nyugalomra vágytunk, az ő csípéseik maró fájdalomként sújtottak le ránk.

Az idilli Duna-parti hangulat megtört, míg testünket és lelkünket bevették a vérszívók szomjas kívánságai. Bőrünkön vörös pöttyök jelentkeztek, mint festői kompozíció, de a hirtelen támadt viszketés szorongást és idegességet hozott.

Az édes napfénytől megfosztva, elszomorodva tekintettünk a szúnyogokkal teli levegőben nyújtózkodó Dunára, és pár perces kínlódás után hazaindultunk. Az álmodozásaink nyári táncát a zúgó hangok törték meg, a szúnyogok teli hassal, mohó elégedettséggel hagytak el bennünket, árva strandolókat. Bár azok lettünk volna, de nem sikerült megmártóznunk sem a hűvös folyóban.

Akár könnyet is ejthettünk volna az elhalasztott lehetőségért, melyet a bosszantó rovarok loptak el tőlünk, de nem szomorkodtunk, inkább értékeltük otthon a csöndes, zümmögésmentes udvart.

A szúnyogok ellen legközelebb hatékonyabban lépünk fel. Hosszú ujjú felsőt és hosszú nadrágot viselünk. Minimalizáljuk a csupasz bőrfelületeket, amelyeket a szúnyogok megcsíphetnek. Természetes rovarirtó szereket használunk. Sőt, figyelünk majd arra is, hogy olyan helyet válasszunk, ahol szúnyogháló van. Igaz, ez már egyáltalán nem strandolás lesz, talán jövőre kimegyünk strandra is, ha majd újra nyár lesz.