Levél a távolból

A személyes beszélgetések helyett manapság az online írásbeli kapcsolattartás és véleménynyilvánítás került előtérbe. Nem csoda, hiszen így időt takarítunk meg, mi több még a karosszékből sem kell felkelnünk. Ám korán sem mindegy, hogy mit és hogyan vetünk a „papírra”, mert a hagyományos kommunikáció esetén, itt is vannak alapvető szabályok. Ha jól csináljuk, nem hozzuk kellemetlen helyzetbe magunkat, sem másokat. 

A minap magam is kaptam egy olyan levelet, amitől már a megszólítás elolvasása után égnek meredtek maradék hajszálaim. Az e-mail szerzője egy problémára kívánt rávilágítani, ám már az elején rosszul kezdte. A tisztelt, vagy a kedves, az üdvözlöm helyett azonnal letegezett. Az iromány stílusa pedig arra utalt, mintha ezer éve együtt őriztük volna a birkákat. Néhány mondat után az is kiderült, hogy a nyelvhelyesség sem az erőssége a levélírónak. Mindezek ellenére végigböngésztem eszmefuttatását. A végére érve már „viszketett” a tollam”, hogy azon nyomban reagáljak, de végül is sikerült megálljt parancsolnom magamnak. Az aranyszabályt betartva, ha nem is aludtam rá egyet, kicsit „rápihentem” a válaszra. Miután megszületett az irományom, többször is átolvastam, hogy stílusa és tartalma emelt fővel vállalható legyen.

Mondanom sem kell, hogy udvarias fogalmazványomra nem érkezett visszajelzés. Vélhetően sikerült az e-mail szerzőjében tudatosítanom, hogy félkész, hirtelen felindultságból írott mocskolódó irománnyal nem lehet cél érni, mert ahogyan a névtelen levél, ez is kukában végzi.