Egy mosoly ereje

Sajnos egyre kevesebb mosolygós emberrel találkozok manapság, és ilyenkor mindig elgondolkozok, hogy vajon mi bánthatja őket: szerelmi gondok, munka vagy éppen valamilyen egészségügyi probléma. Próbálok mindig valami jóra is gondolni, biztos csak fáradt vagy valamilyen apróság miatt stresszel, és ha hazaér, felvidítja a gyermeke vagy a kedvese, hiszen minden embernek szüksége van a boldogságra, valamilyen örömforrásra, ami vagy aki mindig segít neki átvészelni egy nehéz helyzetet.

Nekem például ilyen az éneklés és a mosogatás. Ha ideges vagy szomorú vagyok, elkezdek mosogatni és énekelni. Ugyan rettenetes hangom van, de mindig sokkal jobban érzem magam, ha látom, hogy végre nincsenek már mosatlan edényhegyek a konyhában és kiénekelhettem a bánatomat.  

Az elmúlt napokban szerencsére jó néhány kedves idegennel találkoztam, akiket lehet, hogy soha életemben nem fogok látni, mégis egy pár napig emlegetem majd őket. Ilyen például az a kalauz, aki leszállásnál szép napot kívánt nekem, vagy a buszsofőr, aki szintén vidáman köszönt el tőlem. De az egyik antikváriumba betérve szintén kedvesen és segítőkészen szolgáltak ki, és örömmel keresték meg azokat a regényeket, amelyeket édesanyámnak szerettem volna megvásárolni. Később pedig az állateledelboltba tértem be, ahol az eladóhölgy profin és mosolyogva segített és válaszolt minden kérdésemre.

Igen, tudom, ez lenne a normális és természetes, hogy az emberek mosolyognak és segítőkészek, rám mégis mindegyik mosoly és kedvesség extrán hat, mert sajnos nem egyszer történt meg, hogy mogorván válaszoltak a kérdésemre egy-egy boltban. Pedig ahol jól bánnak az emberrel, oda sokkal jobb kedvvel térnek vissza. Ilyen egy mosoly ereje, képes megváltoztatni pillanatok alatt az ember arcát, és ha az ember boldog, elégedett, valahogy az arca is sokkal szebb és másképp látja a világot.