Érthetetlen

Gyerekkoromban is rengeteg állat vett körül, hiszen a szüleim szarvasmarhatartással foglalkoztak, de volt a ház körül tyúk, kacsa, macska, kutya, pulyka és disznó is. Így nem csoda, ha nehezen viseltem egy szőrös kisjószág nélkül a paneléletet. Sokáig nem akartunk se kutyát se macskát, hiszen albérletben lakunk, ráadásul udvar nélkül, végül mégis úgy döntöttünk, hogy jöjjön az a macska. 

Volt már ugyan gekkónk, és néhány garnélarák, de velük nem sokat tud játszani az ember, így jött a macska. Lajosmizséről, egy kedves családtól fogadtuk örökbe Arnoldot, ennek már másfél éve, és azóta se bánjuk egy percig se, hogy velünk él. Na jó, amikor rosszat csinál, akkor talán egy kicsit mérgesek vagyunk rá, de nélküle egész biztos nem lenne ennyi vidám pillanatunk.

Rengeteg szeretet van ebben a kis csíkos mintázatú állatban, ezért nem is értem, hogy képes bántani valaki egy ilyen érző lényt. Annyi rémséget olvas manapság az ember, hogy mit művelnek a kutyákkal, a macskákkal vagy a lovakkal egy-egy helyen.

Néhány évvel ezelőtt volt szerencsém egy előadáson részt venni, ahol egy fiatalt hölgy mesélt a kutatásáról, amely arról szólt, hogy milyen szoros összefüggés mutatható ki az állat- és emberbántalmazások között. Mint kiderült, a leggyakrabban a családon belüli erőszak esetében mutatkozik meg. Az előadáson az is elhangzott, a bántalmazó a feszültségét próbálja ily módon levezetni és nem áll meg az állatoknál. A hölgy beszédében felhívta arra a figyelmünket, hogy az állatok védelme nemcsak az állatok miatt fontos, hanem az emberek miatt is. Nagyon érdekes előadás volt, amely a mai napig él bennem, és én is szeretném felhívni az emberek figyelmét, hogy figyeljünk az állatainkra és embertársainkra is, mert lehet, éppen egy bántalmazottal találkozunk, aki nem mer és nem tud segítséget kérni.