Enni vagy nem enni?

Minden asszony a legjobbat szeretné a családjának, így ételekben is. Ám annyi féle információ kering a köztudatban, hogy ha mindet komolyan vennék, talán nem is ehetnénk meg semmit, amit a boltban árulnak. Csak egyetlen példát emelnék ki azok közül amit a napokban olvastam. Az egyik közösségi oldalon sokak által megosztott cikk (aminek persze a szerzője nincs feltüntetve) szomorú igazságokat közöl a tej fogyasztásáról.

Többek között arról ír, hogy a tej egyik összetevője a rákos sejtek burjánzását is elősegítheti. Olvasás közben kérdőjellé merevedtem, mert szinte ezzel egy időben készítettem interjút egy tejesgazdával, akinek a termékeiért sorban állnak a piacon. Többen arról számoltak be, hogy a házi tej milyen jó hatással van a szervezetükre. De nem csak a tej fogyasztását kérdőjelezik meg ezekben az féltudományos írásokban, hanem folyamatosan reklámozzák a szénhidrát-, a zsír-, a só-, és a cukormentes étrendet, vagy a nyers ételek fogyasztását.

Ezeket olvasva már-már lelkiismeret furdalással harapok bele egy zsíros kenyérbe. De amikor végleg elfog a kétségbeesés az ilyen hírek hallatán dédmamára gondolok, aki 93 évesen halt meg. Szép, hosszú élete során talán soha nem volt orvosnál. Halála napjáig szemüveg nélkül olvasott és kötött. Minden reggel fél kupica pálinkával indította napot, mézes teájában pedig több volt a bor, mint a tea. Valószínűleg soha nem evett lazacot és déli gyümölcsöt sem. Az étkezést nem bonyolította túl. A rántást zsírral készítette és abból főzött, amit a ház körül megtermeltek. A lényeg a mértékletességben volt!