Öt perc pihi az árnyékban

Más kérdés, hogy a korabeli földesurak valószínűleg nem nézték jó szemmel, hogy a magukat önállósító szolgák az árnyékban szundikálnak, miközben a "válunál az ökrök szomjasan delelnek".

Botütést már remélhetőleg senki nem kap manapság, ha a perzselő sugarak elől a hűvösre menekül, bár nyilván az indokolatlanul hosszú hűsölés vállveregetést sem von maga után. Eljutottunk oda, hogy immár szabályok rögzítik, a főnöknek milyen hőmérsékletű és minőségű vizet kell biztosítania beosztottjai számára, valamint túlzott meleg esetén köteles elrendelni az óránkénti pihenőidőt. Gondoskodnia kell a munkaadónak arról is, hogy a dolgozók árnyékos helyen szusszanhassanak, ha ez ugyan megoldható.

Ahogy mondani szokás, minden szabály annyit ér, amennyit betartanak, betartatnak belőle. Hiába van például lefektetve, hogy egy zárt üzemben ennyi és ennyi fok fölött leáll a műszak, ha ezt a vezetők nem veszik figyelembe. Vagy megmérik a levegő hőmérsékletét, de addig "kalkulálnak", míg valahogy határ alatti értéket hoznak ki.

A munkavédelmi felügyelet persze bírságolhat, ha azt látják, hogy a munkavállalók egészsége forog kockán a hőségben. Kérdés, van-e kapacitásuk minden szükséges helyen ellenőrizni. De nem is a bírságon kellene múlnia a dolognak, hanem az emberségességen és az odafigyelésen. Meg a matekon: valószínűleg egy munkaadónak sem éri meg a vízen, sapkán, helyettesítésen spórolni, ha emiatt a dolgozó hőgutát kap vagy balesetet szenved.