A Templomhegy újabb titkait tárták fel a régészek

A Tázlár tőszomszédságában található lelőhely régóta ismert, ám a hivatásos múltfeltárókat itt is megelőzték a kincsvadászok. Módszeres kutatások – kivéve a helyi fémkeresős és nagy károkat okozó, a törvényt kijátszó kincskeresőket –, korábban nem zajlottak a területen.
A nagy kiterjedésű homokdombon ipari parkot kívánt létesíteni a tázlári önkormányzat. Az ehhez kapcsolódó területrendezés során kerültek elő sírok még 2002-ben. – Ennek bejelentése nyomán 2003-2004, majd 2012-2014 folyamán tártuk fel a lelőhely több részletét. A feltárást idén ismét folytattuk és mostani kutatás is számos izgalmas eredményt hozott – számolt be Gallina Zsolt, aki Gulyás Gyöngyi régésztársával közösen vezeti a tázlári ásatásokat.

A honfoglalók nehéz élete

– A lelőhely első korszaka a szarmatákhoz köthető. E korból egy 2-3. századi falut, egy 3-4. századi temetőt és egy, a már a hun korba hajló, 4-5. századi település nyomait tártuk fel. A szarmata temető tizenegy sírja mind rabolt volt, ennek ellenére koporsókapcsok, bronzkarperec, karneol-, borostyán-, pasztagyöngyök, kisméretű fibulák, vastárgyak, bronztükör töredékei kerültek napvilágra belőlük. Két temetkezést körárokkal öveztek – mesélte Gallina Zsolt, aki hozzátette: a fémkeresőzés folyamán találtak olyan honfoglalás kori leleteket, amelyek itt egy gazdag honfoglalás kori temetőre utaltak.

A 11. század végén.12. század elején, az ott élő Árpád-kori magyarság felépíti templomát és köréje temetkezik. A patkóíves szentélyű templom a megszokottól eltérő tájolású, ÉK-DNy-i irányú (tehát nyáron szentelhették fel) és kicsit nagyobb is a megszokottnál, mintegy 12 méter hosszúságú, több mint 7 méter széles, 90-100 álló ember befogadására lehetett egyszerre képes. Az e templomba járó népesség jóval nagyobb lehetett, mert a templomok befogadóképességénél egyes esetekben feltételezik, hogy a templomban csak a falu előkelőségei voltak, s a falu lakói a templomon kívül vettek részt a szertartáson. A templomban és körülötte a népesség nagy sírszámú temetőjének számos sírját tárták fel eddig. A sírokból különböző mellékletek, leletek kerültek elő: bronz és ezüst S-végű hajkarikák, gyűrűk, pénzek (11-12. századi), ásópapucs.

A templomokat jelképesen helyreállították

Néhány éve, a templomok feltárása után elvégezték a templomok jelképes helyreállítását, ami egy arasznyi magas fal felépítését jelentette. A külső árkot és sáncát is rekonstruálták. A templom területére emléktáblát, kopjafát, emlékkeresztet állítottak. A templom előtti ligetes területet az önkormányzat gondozza, s az elmúlt években minden tázlári újszülött kap ott egy fát. A kopjafákkal és az emlékkereszttel az egykoron ott élőkre és elhunytakra, az egykori Tázlárra emlékeztetnek.

– A nehéz életet élő és kétkezi munkát végző népesség csontjain számos patológiás elváltozás (kar-, láb- bordatörések, erős izomtapadások) figyelhető meg. Az egyik vázon TBC-re utaló csontelváltozást láttunk. Több sír alja volt faszenes, amely a temetést megelőző, pogány eredetű tisztító-szertartásra utalhat – számolt be a korábbi leletekről az ásatásvezető. Mint megállapították: a tázlári korai templom fontos szerepet tölthetett be, ugyanis a Templomhegyet számos Árpád-kori falu vette körbe 3-5 kilomteres körzetben.

A lelőhely érdekessége, hogy az Árpád-kori sírmezőt és a templomot hármas körárok övezte, valószínűleg részben a mongolok elleni hasztalan védekezés céljából is áshatták ezeket. Az árkok a temető aktuális határait is jelezték, de feltehetően védelmi funkcióval is bírtak. Ez igen ritkának mondható, de a nem távoli Csengelén, Szankon, Kiskunfélegyházán is hasonlót figyeltek meg.

– Sírokat azonban az árkokon kívül, azokban és azok alatt egyaránt találtunk, ami arra utal, hogy a temető fokozatosan terjeszkedett, bővült és nőtte ki magát az árkokon kívül is. A legkülső egy markáns, 2,5-3,5 m széles árok volt, ami egy 90-110 méter átmérőjű területet övezhetett. A külső árokból számos vasszerszám, balta, kapa, sarló, két sarkantyú, juhnyíró olló, övcsat, kés, ajtóvasalás, abroncsos favödör, számos középkori tégla, ép malomkő, nagy mennyiségű, nagyobb és égett kőtöredék, köztük sok faragott kváderkő került elő, ami a templom erőszakos pusztulására utalt. Az árkok alsó részén megfigyelhető égett, faszenes, feltehetően a tatárjárás időszakából származó pusztulási rétegben, leégett épület deszkafalai is az árokba dőltek. A középső árokba kilenc edényt rejtettek a mongolok pusztításai elől – közölte Gallina Zsolt.

A kunok is megtelepedtek a vidéken

A tatárjárás után, a 13. század második felében telepedtek meg itt a kunok. Az eredendően nomád, nagyállattartó kunok fejlődő lakáskultúrájára utal, hogy az egyik, már hozzájuk köthető 13. század második feléből származó veremházban – talán az Árpád-kori templom falából származó téglából –, szikrafogót építettek az egyik kemence köré, a falat pedig belül deszkafallal bélelték, amire a béléstartó cölöpnyomok utalnak.
– E faluban több cölöpszerkezetes veremépületet, bennük speciális, patkó alakú, szürkére égett, cementálódott anyagú kemencét leltünk. Feltételezhető, hogy ipari tevékenységet, talán vasolvasztást végeztek e műhelyekben – vélekedett Gallina Zsolt.
A 13. század második felétől, a 14. század elejétől temetkeztek a romos Árpád-kori templomhoz a kunok. Formális, majd idővel valóságos kereszténységük jeleként a 14. század végén, a 15. század elején templomot állítottak, az Árpád-kori templom helyén, azt egy falszélességgel kitolva. A templomok alapozása helyben bányászott réti mészkőből, az úgynevezett darázskőből és beléoltott mészből, felmenő falai réti mészkőből és talán részben téglából készülhettek.

[caption id="" align="aligncenter" width="650"] Galériánkért kattintson a képre! Fotók: Tapodi Kálmán
[/caption]

A templom mérete 13,4 m hosszúságúra és közel 9 m szélességűre nő, ezzel 130-150 fő szoros befogadására lehetett képes. Az új jövevények a régi, Árpád-kori templom alapozóárka helyét jórészt teljesen kiszedték s ide későbbi sírokat ástak, immár az új templom tövébe és korábbi megszentelt földbe. Mint az ásatás irányítói elmondták: e sírok korára Zsigmond és I. Ulászló pénzek utalnak. E sírokból kettőskereszt és madár díszítésű pecsétgyűrűk, övcsat, préselt ruhaveretek, párizsi és kettős ruhakapcsok, préselt ezüst és bronz ruhaveretek kerültek elő.
Az elhunytakat jórészt koporsóban temették el, erre utal a nagy mennyiségű kovácsolt koporsószeg és néhány zárszerkezet. A templom belsejéből ajtóvasalás is napvilágra bukkant.

– A 14-15. századi sírok közül találtunk egy pártájával együtt eltemetett kislányt. Mellette kun édesanyját ezüst fejesgyűrűvel, kettős préselt díszítésű ruhakapcsolóval hantolták el. Közelükben egy kun gyermeket pásztorkészségével, késével és gyöngyös tarsolyával helyeztek örök nyugalomra. Pogány szokásra, rontáselhárításra utal egy sírba eltemetett hegyes vaseszköz. Egy kun nőt tipikus kun fülbevalóval, vállában egy nyílheggyel temettek el, a templom sarkához – sorolta a korábban megtalált érdekességeket Gallina Zsolt.

Holtukban is szerették egymást

[caption id="" align="alignright" width="300"] Galériánkért kattintson a képre! Fotók: Tapodi Kálmán
[/caption]

– A mostani feltárás során előkerült egy meglepően összetett szerkezetű és fejlett, 13. század végi épületet, amit a kunok építhettek. A ház földfalát fabélés borította és tornáca is volt. A temetők területén újabb árokszakaszok kerültek elő, ahol találtunk egy hasra fektetett halottat, akit a tatárjárás idején földeltek el. Néhány éve, pár méterre onnan, egy hasra fektetett, hátra kötözött kezű, fordítva tájolt halott csontváza is előkerült. Fejénél öt vassarló, lábánál kés, körülötte az árokból származó kövek voltak. A közösségből kivetett és rendellenesen eltemetett egyén a büntetés minden formáját megkapta. Őt már a késő középkor folyamán, a kunok temethették el így.

A templomok közelében rengeteg sírt feltártunk, egymás alatt-felett, több rétegben, legalább száz sírral számolunk. Az egyik legérdekesebb egy öreg házaspár sírja, akiket közös sírgödörben temettek el és holtukban is egymás felé fordulnak. Előkerült egy vassarlós, és egy fakoporsós csecsemősír is – mondta el a most befejeződött feltárásokról Gallina Zsolt, aki hozzátette: a leletek a halasi múzeumba kerülnek.
A régészek szerint a temetők teljes eredeti sírszámát nagyon nehéz megbecsülni, hiszen azoknak még csak kis részét tárták fel, s így is közel ötszáz sírnál tartanak. Számos sír azonban elpusztult már az intenzív földművelés, kincskeresés, földelhordás során.

– A templomot és a temetőt körülvevő 100-110 méteres átmérőjű külső árok alapján, háromezer fölé tehetjük az ide több mint 600 éven keresztül eltemetettek számát. A templom későbbi megszentelt, szakrális szerepére utal, hogy még azok pusztulása után is temetkeztek kiszedett alapozóárkukba. A lelőhely fontosságát bizonyítja, hogy terepbejárás során 700-800 méter hosszúságban és 300-500 méter szélességben észleltük az Árpád-kori és a késő középkori falu, falvak nyomait a templom körül – fogalmazott Gallina Zsolt, aki úgy véli, számos titkot rejt még a tázlári Templomhegy és környéke.

Néhány éve, a templomok feltárása után elvégezték a templomok jelképes helyreállítását, ami egy arasznyi magas fal felépítését jelentette. A külső árkot és sáncát is rekonstruálták. A templom területére emléktáblát, kopjafát, emlékkeresztet állítottak. A templom előtti ligetes területet az önkormányzat gondozza, s az elmúlt években minden tázlári újszülött kap ott egy fát. A kopjafákkal és az emlékkereszttel az egykoron ott élőkre és elhunytakra, az egykori Tázlárra emlékeztetnek. Galériánkért kattintson a képre! Fotók: Tapodi Kálmán Galériánkért kattintson a képre! Fotók: Tapodi Kálmán -->