Örömzene Zoránnal

Kinek mit jelent a buli? Ha Zorán zenélése az, akkor én jól érzem magam a bulikban. Pedig hétfőn (ahogy egy hete) Zorán-koncertre menni nem igazán tűnik jó időpontnak. Zorán maga is pedzegette kicsit, hogy a hétfő az hétfő. Ráadásul nemcsak esti koncert, hanem délutáni is, hiszen a két telt ház simán garantált.



Lehet két és fél órás örömzenélés után – némi szünetet élvezve – mindezt megduplázni? Hogyne lehetne. Aki egy hete ott ült a MüPában, igazat ad nekem.

Celebvadász tévéstábok az előcsarnokban

A Zorán-koncert se lenne az igazi, ha a kezdés előtt nem nyüzsögne az előcsarnokban tévés stáb. Celebekre vadásznak. Aztán, ha celebek nem is érkeznek, jönnek helyettük szeretnivalóbb emberek. Nagyképűen soroljuk csak magunkat is közéjük.

A felállás majdnem ugyanaz, mint egy esztendeje. Annyi a változás, hogy ezúttal a vendégművész Szabó Tamás szájharmonikás, aki ha nem lenne, ki kéne találni. Amit magával, a szájával és hangszereivel varázsol, az elkápráztató. Legfeljebb azért szurkolunk, hogy minél többet fújja, mert zeneszünetben a mozgása nem az igazi.

Kicsit talán sokat beszélt...

A főszereplő persze Zorán, aki pont azért nagyon nagy, mert egyáltalán nem akar főszereplőt játszani. Kérem szépen, ő idejött, gitározik, zongorázik, énekel – és örül a többieknek. Kicsit talán sokat beszél, de tőle ezt is elviseljük. Illetve az elviselés haragosan durva szó. Csak picit türelmetlenek vagyunk, hallgatni akarjuk, de inkább akkor, amikor énekel.

Zorán a legelején figyelmeztet, hogy több új számot is eljátszanak. Zorán óvatos és nem duhaj. Hadd tudja meg a tisztelt publikum, hogy mire számíthat. Mert azért mégiscsak a jól ismert melódiákra, slágerekre vágyunk. Természetesen kapunk belőlük eleget.

Néha pityeregtünk, gyakran mosolyogtunk, folyamatosan dúdoltunk

Szóval Zorán és barátai kétszer két és fél órán át zenéltek. Néha pityeregtünk, gyakran mosolyogtunk, folyamatosan dúdoltunk, és hagytuk magunkat megénekeltetni. S amikor a sokadik ráadás után fényárba borult a terem, kinyíltak az ajtók, mi – tisztelt publikumként – nem moccantunk és tapsoltunk, tapsoltunk. Mit is tehettek Zoránék? Visszajöttek sokadjára is.
Mi pedig úgy éreztük, hogy dúlt világunkban minden este ilyen koncertekre kéne beülnünk. Hogy valami jót is kapjunk az élettől.