Félidőnél a litvániai magyar légtérvédelmi kontingens

Indul a váltás Litvániába
 
Nagy nyüzsgés volt múlt hét csütörtökön az MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázison, bár amióta tart a magyar baltikumi misszió, ez megszokott kép, az An-26-os szállító repülőgépek hetente jönnek-mennek Kecskemét és a légvonalban 1030 kilométerre lévő litvániai Šiauliai között. Az augusztus vége óta kint lévő, közel 80 fős repülőműszaki állományt felváltó különítménnyel együtt most egy kisebb, újságírókból, fotósokból, operatőrökből álló csapat is felszállhatott az egyik „Ancsára”, a Honvédelmi Minisztérium ugyanis háromnapos riportútra hívta az országos és a helyi médiát.
- Egy négygyermekes édesanyának bizony fájdalmas megélni, hogy a fia két hónapra külföldre utazik, de természetesen nagyon büszke vagyok rá – mondta még a „becsekkolás” előtt Szabóné Túri Tilda. A kecskeméti gépészmérnök végzettségű András fia nem először indul hosszú kiküldetésre, már Svédországban, Németországban, Lengyelországban és Csehországban is teljesített szolgálatot, a skandináv államban ráadásul fél évig – igaz, akkor még nem voltak gyermekei. Most viszont már kettő is van, Adél és Andris, akik édesanyjukkal együtt ugyancsak a repülőtéren vettek nehéz búcsút az hadnagytól.

Nem sokkal később már levegőbe is emelkedett a kéthajtóműves, légcsavaros, gázturbinás repülő. Mondjuk így, katonai kényelem közepette telt az út, az alvás számomra lehetetlennek bizonyult a padon, de hát miért is ücsörögjek, ha nem veszik rossz néven a pilótafülke körüli kíváncsiskodást? Halmi Lajos főhadnagy, pilóta például elárulta, hogy 5500 méteren, óránkénti 230 csomós, azaz 430 kilométeres sebességgel szállunk, és hogy a ködös idő nem volt zavaró a felszállásnál, mert a látótávolság meghaladta a minimum 250 métert. A navigátor, Horváth János százados pedig igyekezett elmagyarázni, hogy is megy a levegőben való közlekedés. Nos, amit sikerült megérteni: a repülőnek a légiirányítás által megadott jelentőpontok között kell haladniuk, ezek korábban földi telepítésű rádióadók vagy jól felismerhető tájékozódási pontok, például hidak, kereszteződések voltak, ma már inkább egyezményesen kijelölt GPS-koordináták. Az előre leadott, tervezett útvonal időközben módosulhat, ha a légirányító úgy dönt, hogy az időjárás és a légtérszerkezet (a „forgalom” nagysága) lehetővé teszi a rövidítéseket. Ilyenekből nem volt hiány Litvániába menet, gyakorlatilag légvonalban haladhattunk, és a 20 csomós hátszélnek és az „útlevágásoknak” köszönhetően a tervezett 3 óra 19 perc helyett 2 óra 30 perc alatt kiértünk, 700 kiló kerozint megspórolva.

[caption id="" align="aligncenter" width="430"] Ancsával utaztak a riporterek litvániai bázisra
[/caption]Egyszerre "nyugis" és sűrű a misszió
 
Litvánia negyedik legnagyobb városa, az északi, lett határhoz közel fekvő Šiauliai történelme során sok tragédiát élt meg. Az első világháború idején épületeinek 85 százaléka megsemmisült, amikor elfoglalták a német csapatok. Majd újraépült, és a litván bőr-, cipő- és csokoládégyártás legnagyobb központjává vált. Aztán 1941-ben a német megszállás ismét szinte teljesen romba döntötte, a lakosság ötödét kitevő 8 ezer fős zsidó lakosság száma ötszázra csökkent, majd a szovjet megszállás időszaka következett. A Szent Péter és Pál székesegyház, egy rókát mintázó fémszobor és a Talkša-tó mellett a város legfőbb, bár a nagyközönség számára kevésbé látható-látogatható nevezetessége az 1991-ig a szovjet csapatok által használt hatalmas területű repülőbázis, amely 2004 óta ad helyet a NATO baltikumi légtérrendészeti missziójának. Szeptember 1-jétől négy hónapon keresztül, azaz év végéig a kecskeméti MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázisról ide áttelepült négy magyar Gripen biztosítja – az Észtországban lévő német Eurofighterekkel együtt – a balti államok légtérvédelmét.

Amikor a kormány 2012-ben felajánlotta a magyar vadászgépek baltikumi szerepvállalását, még arra lehetett készülni, hogy a feladat „nem követel annál nagyobb teljesítményt, mint a honi légtér biztosítása” – ezt még Hende Csaba honvédelmi miniszter mondta a kontingens augusztusi kibocsátó ünnepségén. Tavaly az ukrán válság miatt azonban megváltozott a helyzet, és a NATO-nál kiemelt hangsúlyt kapott a Baltic Air Policing (BAP), tekintettel az orosz fél által elkövetett, növekvő számú légtérsértésekre is. Nyáron még arról szóltak a hírek, hogy heti 20 éles riasztás is érkezett az előző, norvég-olasz küldöttséghez. Fekete Tamás alezredes, a šiauliai-i magyar kontingens parancsnokától viszont megtudtuk: nekik eddig két hónap alatt csak több mint tíz ilyen bevetésük volt (közte egy éjszakai), többnyire az oroszok által üzemeltetett gépek miatt, de pontos számot nem közölt. Úgy fogalmazott, ez a mennyiség az előző váltások tapasztalataihoz viszonyítva lényegesen kevesebb, most „nyugisabb” a légtér. Ha viszont hozzátesszük, hogy itthon évente 3-4 Alfa-riasztás az átlagos, akkor is szinte kizárólag azért, mert a polgári gépek pilótái műszaki okok vagy hanyagság miatt nem teremtenek kapcsolatot a légi irányítással, már kitűnik, a hazaihoz képest azért sűrűbb a Gripen-pilóták és a műszaki személyzet élete a litván bázison.

Nem rádióznak, nincs repülési tervük

A kinti éles riasztások képe vegyes. A magyarok rögtön az első napokban egy orosz An-26-os szállítógépet fogtak el, de azóta a paletta bővült például Szu-27-es vadászgéppel, Il-20-as elektronikai felderítőgéppel és Il-38-as tengerészeti járőrgéppel is. A Gripenek levegőbe emelkedésének okai is változóak: a légtérsértő gépek nem adnak le repülési tervet, nem rádióznak vagy nincs bekapcsolva idegen-barát felismerő rendszerük. Fekete Tamás parancsnok kérdésünkre, miszerint ez hogy fordulhat elő, szándékosságról  vagy mulasztásról lehet szó, röviden annyit mondott: ez az információ nem jut el hozzájuk. Bárhogy legyen is, ilyen szituációkban a NATO németországi hadműveleti központjában döntenek, a magyar Gripeneket vagy német Eurofightereket riasszák. Az elfogás során aztán a NATO vadászgépek megközelítik a célrepülőt, igyekeznek kapcsolatot teremteni vele, és kikísérik a légtérből.

A magyarok egyébként az „átlagos hétköznapokon” se unatkoznak: berepülték szinte az összes baltikumi tartalékrepteret, gyakorolták az elfogást, a légi utántöltést, a tenger feletti repülést gumiruhában és a légi harcokat is. A sajtófotózást beleértve 230 repült óránál járnak, gyakorlatilag napi szinten felszállnak – árulta el Langó Viktor százados, pilóta, a hadműveleti központ parancsnoka.

[caption id="" align="aligncenter" width="430"] Év végéig védik a litván légteret a magyar Gripenek
[/caption]- Mindenképpen változatosak az itteni feladatok. Egy éles riasztás természetesen egy pilóta számára mindig egy „adrenalinfröccs”, hiszen gyorsan, biztonságosan és jól kell végrehajtani – mondta a százados.
A kontingens egy belvárosi szocreál stílusú szállodában lakik. Igyekeznek kapcsolatot kialakítani a helyiekkel, aminek csak egy része, hogy a bázison fogadják a látogatói csoportokat, az óvodásoktól egészen a nyugdíjasokig, és elmondják, voltaképpen miért is töltenek négy hónapot Litvániában. Emellett sokan részt vettek például egy város napi örömfutáson, a kezükben magyar zászlóval kocogva, a hölgyek beneveztek egy női focitornára, vagy egy helyi szakmunkásképzőben közösen sütöttek-főztek a diákokkal litván ételeket.

Te jó ég, hol vagyunk és mit csinálunk?
 
Ha már a hadműveleti parancsnok „adrenalinfröccsről” beszélt, múlt pénteken a média munkatársainak is jutott ebből. Egy litván C-27 J Spartan szállítógépen volt lehetőségünk felmenni Gripeneket fotózni, de nem is akárhogyan… Miután megkaptuk a kellő eligazításokat, némi bénázás után sikerült magunkra csatolni a biztonsági hevedereket és elteltek a várakozás idegőrlő órái, kis csapatunk – kiegészítve még tizenöt külföldi újságíróval, fotóssal – levegőbe emelkedett. 1300 méteren rögzítettük a köteleket a gép padlójába, fekvő, térdelő és állósorba rendeződtünk, és akkor lenyílott a hátsó rámpa… Mire többünknek – de e sorok írójának mindenképpen - hirtelen eszébe jutott: "tulajdonképpen hol is vagyok és mit csinálok…?" De a feszültség hamar elmúlt, és már csak a hihetetlen látvány megörökítésére koncentráltunk, ahogy a két magyar Gripen és az Észtországból megérkező két német Eurofighter tíz percig repül kötelékben mögöttünk. E cikk is bizonyítja, sikerrel megúsztuk a nem mindennapi kalandot.
 

Ancsával utaztak a riporterek litvániai bázisra Év végéig védik a litván légteret a magyar Gripenek -->