Holland fiatalok vertek tanyát a pusztában

A jóléti társadalomból idehúzódó fiatalok teljesen önfenntartásra rendezkedtek be, de olcsó szállást is kínálnak tanyájukon. A Noah Farm-ra már a világ minden tájékáról érkeztek a megszokottól eltérő kalandra vágyók. A visszajelzések szerint voltak már itt svédek, németek, hollandok, sőt még brazilok is, akik mind áradoztak a hippi tanyáról.
Angolul is beszélő újságíró kollégám révén sikerült a hippik nyomára bukkanni, akik néhány éve majd három napig keresgélték a világhálón korábban kiválasztott tanyát, a Hippietrip Duo („Hippiutazás páros”) későbbi otthonát.

A 22 éves Rowan és a 32 éves Gijs mesélték, hogy két éve jöttek el a „Tulipánok országából” és 2013 őszén költöztek Csólyospálosra. Mint elmondták: egyből beleszerettek a helybe, habár az első tél szörnyű volt: az itteni hidegre, és a hóra sem voltak felkészülve, hiszen hazájukban nem nagyon találkoztak ilyesmivel.
– Odahaza már minden a pénzről szól – beszélt ideköltözésük motivációjáról Rowan. – Az emberek azért élnek, hogy dolgozzanak, és nem azért dolgoznak, hogy éljenek. Ahhoz például, hogy egy ilyen tanyát egy ekkora területtel megvásárolj, Hollandiában egy életen keresztül kellene melózni – mesélték a csólyosi hippik, akik szerint ma már Hollandia sem a régi, ahol magasak ugyan a fizetések, de nagyon sok számlát kell fizetni, sokan vannak, akik emiatt utcára kerülnek.
A mostani életükkel viszont nagyon elégedettek, hiszen a magyar pusztán megtalálták a boldogságukat. 

[caption id="" align="aligncenter" width="430"] A holland párnak nem pusztán romantika a csólyospálosi honfoglalás
[/caption]A páros, amit csak lehet, házilag készít el, javít ki, termel meg. Kemencét építettek, zöldséget termesztenek, de állatokat – kecskéket, szárnyasokat, szamarakat és egy mangalicát – is tartanak. Az állatokkal csak „cserekereskedelmet” folytatnak: tojást, kecskesajtot vagy akár kecskét adnak szénáért, burgonyáért és egyéb árukért. Kecskén is csak akkor adnak túl, ha vevő megesküszik rá, hogy az nem pörköltként végzi. Mesélték: némi készpénzre nekik is szükségük van, de elmondásuk szerint havi 150 eurónál többet nem költenek.

Mint fogalmaztak: „nincs tervünk és nincsenek szabályaink.” A hivatalos dolgokat viszont nem kedvelik, még az iskolát sem. „A suliban semmi értelmeset nem tanultam az életről, itt annál inkább. A régi időkben is a természetben éltek az emberek, miért ne lehetne azt ma is megvalósítani?” – mondta Rowan, aki annyit hozzátett, hogy az internet nélkül igencsak nehezen boldogulnának. A világhálón ismerkedtek a földműveléssel, receptekkel, de egy házilag összebarkácsolható napkollektor készítését is onnan lesték el. Gijs faragott díszeket és ékszereket is készít, amit szintén a világháló segítségével értékesít.
A boldogságukat viszont nem keresgélik tovább, megtalálták.

Az indiánsátrakért megdolgozhat a vendég

Azért mégis születnek kisebb-nagyobb tervek a hippi tanyán: saját kezűleg akarják kivitelezni az új fűtőrendszert, Gijs pedig egy konyhabútort is megálmodott. Az udvaruk egyik szegletében indiánsátrak állnak, amit akár szállásul is választhatnak a vendégek. Még az is előfordulhat, hogy fizetni sem kell a szálláshelyért, az ellátásért cserébe csak egy kis ház körüli munkát kell végezni.