Hírek

2010.08.25. 05:39

Menni vagy meghalni?

Azt a Jobbik-felvetést, miszerint hazánknak azonnal ki kellene vonulnia Afganisztánból, a többi között azért is nagyon rossz ötletnek tartom, mert a misszó meghosszabbítását önként vállaltuk, így a távozásunk nemcsak a szövetségeseink cserbenhagyása lenne, de a szavahihetőségünket is megkérdőjelezné, amit nem engedhetünk meg magunknak.

Stanga István

Súlyosan téved, aki a fentebbi cím kapcsán arra tippel, hogy most valami idegenlégiós történet kerül terítékre, hiszen amiről a következőekben szó lesz, az nem más, mint Magyarország afganisztáni szerepvállalása, amely témának szomorú aktualitást ad az a tény, hogy a Baghlan tartományban szolgálatot teljesítő Magyar Tartományi Újjáépítési Csoport egyik konvoját (ez különben a hazautazó állományt szállította) e hét elején támadás érte, aminek következtében egy 32 esztendős katonanő az életét veszítette – ő az afganisztáni misszió harmadik magyar áldozata –, míg három sebesült  társa közül az egyikük állapota pillanatnyilag is válságos. Lehetne persze, most arról filozófálni, hogy vajon megelőzhetők, kivédhetőek lettek volna-e ezek a tragédiák – különös tekintettel a két tűzszerész halálára –, avagy még örülnünk is kell, hogy katonáink afganisztáni jelenléte eddig „csupán” három ember életét követelte, ugyanis más országok sokkalta súlyosabb veszteségeket szenvedtek el, de ennél fontosabbnak gondolom a „hogyan tovább” kérdéséről szót váltani. Annál is inkább, mivel a Jobbik a drámai események kapcsán kiadott közleményében annak a véleményének adott hangot (ellentétben a kormánnyal, amely kijelentette: a történtek semmit sem változtatnak hazánk Afganisztán-politikáján), hogy Magyarországnak ki kellene vonnia a csapatait az ázsiai oszágból, mert csak így kerülhetőek el a további tragédiák. Amely állítással természetesen korántsem könnyű  vitába szállni, mindazonáltal számomra egyetlen pillanatig sem kétséges, hogy Vona Gáborék javaslatának – legalábbis ez idő szerint – semmiféle realitása sincsen. 

És itt persze, nem elsősorban arról van szó, hogy a jelenlegi elképzelések szerint 2011. júliusában amúgy is megkezdődnek a kivonulások, sőt, még csak arról sem, hogy a mai Afganisztán messze-messze nincsen abban az állapotban, hogy magára lehessen hagyni (az Egyesült Államok politikusai által remélt demokratikus Afganisztán nézetem szerint csupán szép álom), mint inkább egyéb, az említetteknél lényegesebb szempontokról, közöttük nem utolsó sorban arról, hogy egy esetleges azonnali NATO-kivonulás az afgán lakosságot teljes mértékben kiszolgáltatná a táliboknak, ami ugye, beláthatatlan következményekkel járna. És ha már a NATO-t említettem... Ha sok kérdésben nem is, de abban mindenképpen egyetértés mutatkozik a honi politikai pártok között, hogy tudniillik Magyarország számára fontos a NATO szövetségesi feladataiban való részvétel, így – egyebek mellett – az afganisztáni szerepvállalás, amelynek ellentételezéseként hazánk igen komoly biztonságpolitikai előnyökhöz jut. Arról már nem is beszélve, hogy az afganisztáni jelenlétünk meghosszabbítását önként vállaltuk (Hollandia  például másként döntött), következésképp egy kivonulás nem egyszerűen a szövetségeseink cserbenhagyása lenne, hanem a szavahihetőségünket is megkérdőjelezné, amit nem engedhetünk meg magunknak. Végül arról se szabad elfeledkezni, hogy mivel egy-egy ilyen (orv)támadás célja épp a szolgálatot teljesítő katonák megfélemlítése, a műveletekben résztvevő NATO-országok politikusainak és közvéleményének az elbizonytalanítása, így a megfutamodás egyértelműen azt üzenné, hogy az effajta akcióknak van értelmük. Na, egyszóval a Jobbik felvetését a magam részéről rossz ötletnek tartom. És ez még úgy is igaz, ha a NATO afganisztáni missziója számomra egyelőre kudarcnak tűnik.    

Ezek is érdekelhetik