Mekkora üzlet a vízpart?

[caption id="" align="alignleft" width="320"] A szörfért általában kevesebbet kérnek el a kölcsönzők, mint a vízibicikliért. Beszerzésük is olcsóbb, viszont a befektetés megtérülési ideje is hosszabb.
[/caption]Az első évben biztosan nem térül meg a befektetése annak, aki például vízibicikli-kölcsönzőt nyit egy hazai vízparton. Mert számoljunk csak utána! Maga a jármű (áfa nélkül) mintegy 300 ezer forintba kerül. A szükséges felszerelések hozzá további 50 ezerbe. Az idén a bérleti díj egy órára a forgalmasabb strandokon 800-1200 forint. Vagyis ha feltételezzük, hogy lesz legalább hatvan napsütéses napunk, akkor is, minden egyéb költséget figyelmen kívül hagyva naponta legalább öt-hat órát kellene a biciklinek folyamatosan üzemelnie, hogy a beszerzési ára visszajöjjön.

Ez pedig gyakorlatilag lehetetlen. Ráadásul az egyéb költségek korántsem hagyhatók figyelmen kívül! És bizony előre nehéz megmondani, hogy mennyit kér majd az önkormányzat vagy az adott strand tulajdonosa a területért, ahol a kölcsönző üzemelhet. Ugyanis van, ahol egy szezonra 100–150 ezer forintért, de van, ahol 1–1,5 millió forintért hajlandók csak a vállalkozókkal szerződést kötni. És ez a különbség még nem is csak attól függ, hogy egy divatos siófoki partszakaszról, vagy egy kevésbé ismert, mondjuk boldogasszonyfai strandról van-e szó. Hanem inkább attól, hogy az adott önkormányzat miként viszonyul a helyi vállalkozásokhoz. Belátja-e, hogy a megfelelő színvonalú szolgáltatásokkal a nyaralók és a nekik szállást adó helyiek is jól járnak, no meg egy-két munkanélküli vagy diák is állást talál erre a néhány hétre. (A költségekhez tehát még az ő bérüket is adjuk hozzá!) Vagy csak a szolgáltató hasznát szeretné a maga számára lehetőleg azonnal lefölözni.

A vízibicikli mellett további nyári, vízparthoz kötődő üzleti lehetőségként ott van még a csónak-, a szörf-, a kajak-, a hinta- és a napozóágy-bérbeadás. Ezek beszerzése ugyan olcsóbb, de az értük kérhető bérleti díj is kevesebb, mint a vízibiciklinél. Így az első szezonban ezek sem térülnek meg. A vállalkozói kockázatot pedig tovább növeli, hogy az önkormányzatok a legritkább esetben hajlandók egynél több szezonra elkötelezni magukat. Illetve hiába voltak valakivel elégedettek a vendégek tavaly, az idén majd évről évre újra meg kell méretnie magát az önkormányzat – vagy a strandot üzemeltető – által kiírt versenytárgyaláson. A felfújható, gyerekeknek kihagyhatatlan ugrálók, kicsit nagyobbaknak ajánlott trambulinok vagy éppen a nyaralót a talpáról a fejére állító guruló óriáskerekek működtetői 15–25 ezer forint bérleti díjat fizetnek a strandok tulajdonosainak. És igen változó, hogy ők maguk mennyit kérnek el a vendégektől. Mert bár a 600–800 forint szinte egységárnak tekinthető, van, aki ezért két-három, míg más nyolc-tíz percet enged ugrálni. A kukorica-, vattacukor-, jégkrém- és gyümölcsárusoknak a helyért egy szezonra általában 50–70 ezer forint bérleti, pontosabban közterület-használati díjat kell fizetniük. Csakúgy, mint az üdülő településeken egyre nagyobb számban megjelenő portréfestőknek. Maradjunk ez utóbbinál: 12–15 portré eladása után a többi már saját bevétel, amelyből persze még adózni kell.