Markó Renátó, a Foktő labdarúgója lett a déli gólkirály

– Milyen volt a bajnok Dusnok elleni idényzáró mérkőzés?

– Tudtuk, hogy nehéz mérkőzésnek nézünk elébe, igaz, hogy a meccsnek valójában már nem volt tétje, hiszen már mindkét csapatnak korábban eldőlt a helyezése. Mi mégis nyerni szerettünk volna, hiszen ez a mérkőzés már a tavalyi évben rangadóvá avanzsált. Az időjárás ugyan nem volt túl kedvező, hiszen 32 fokban kellett helytállnunk. A 12. percben büntetőhöz jutottunk, amit ki is használtunk, ami szerencsére az előnyünkre vált. Az állás sokáig 1-0 volt a mi javunkra, a vendégcsapat sok helyzetet alakított ki, a kapusunk viszont remekül helytállt. A második félidőben az egyik kontránkból, egy beadást követően, egy vendégvédőről megpattant a labda, így a gólvonalon áthaladva, de a hálót nem érintve született meg a második gól, ami egyben a végeredményt is jelentette. Összességében nagyon izgalmas meccs volt, büszke vagyok a csapatra a tisztes helytállásért, a győzelemért, a vendégcsapatnak pedig ezúton is gratulálok a bajnoki címhez.

– A kalocsai Méhecskékben kezdtél, sőt, tulajdonképpen a pályafutásod nagy része a Méhecskékhez kötődik, lényegében 2021 óta vagy a Foktő játékosa. Kik voltak a kedvenc edzőid a kalocsai Méhecskékben? 

– Szerencsére minden edzőmmel kiváló viszonyt ápoltam, mindenkinek nagyon sokat köszönhetek és mindannyian hozzájárultak az eddigi sikereimhez. Mivel nem kevés esztendőt töltöttem a kalocsai Méhecskéknél, nem kevés korosztályos csapatban szerepeltem, így aztán a névsort tekintve is egészen komoly az a szakembergárda, amelyre hálásan emlékezhetek vissza. Ők Vancsik Zsolt, Paletta Richárd, Farkas Gábor, Vén Gábor, Balogh Tamás, Práger László, Cserenkó Szabolcs, Gojtán István, Pákolicz László és Gyuricza János. Nagyon remélem, hogy nem felejtettem ki senkit, hiszen mindegyiknek hálával tartozom. 

– Mi volt a legjobb bajnoki helyezés, amelyiket bármelyik csapatoddal elértél?  

– Két bajnoki címet emelnék ki. Az első az, amikor az U19-es csapattal, Kalocsán veretlenül zártuk le a bajnokságot, a másik pedig az a bajnoki cím, amelyet a foktői csapattal nyertünk meg, és amelynek köszönhetően feljutottunk a megyei másodosztályú bajnokságba.

– Tavaly 27 találattal a harmadik helyre futottál be a gólvadászok versenyében Bolvári Zoltán és Aladics Dániel mögött, az idén viszont magabiztosan utasítottad magad mögé a teljes mezőnyt, és abban a mezőnyben nem akármilyen támadókat. Voltál-e már gólkirály? 

– Több alkalommal is voltam, ez köszönhető a csapatnak amiben játszok, hiszen magától értetődik, hogy ők, a csapattársak is hozzájárulnak az én ilyen irányú sikeremhez, egy gólkirályság soha nem csak az én érdemem.

– Van-e jellegzetes Markó Renátó gól, vagy mindenféle gólt vállalsz? Lövés, fejelés, közeli ziccer, szabadrúgás? 

– Nincs kimondottan jellegzetes gólom, viszont őszintén szólva a fejelésben annyira nem jeleskedem.

– Az idén egy meccsen mi volt a csúcs? Nekem rémlik tán hat is, de fölsorolhatod azokat, ahol négyet vagy többet rúgtál.

– Ha jól emlékszem, egy meccsen hat szerzett gól volt a csúcs, azonban több alkalommal is sikerült négy, illetve öt gólt is sikerült szereznem.

– Volt-e olyan gólod az idén, amit kiemelnél? Látványosság okán? 

– Ami számomra emlékezetes maradt, az a Nemesnádudvari szabadrúgásból szerzett gólom. A bal oldalon, a 16-os sarka és az oldalvonal között tették le a labdát, olyan 20 méterre lehetett a kaputól, jól találtam el a labdát és az a hosszú sarokba csapódott. De jólesett az a gól is, amit a Kiskunhalas ellen sikerült szereznem átlövésből. Gyuris Bencétől kaptam egy indítást be a védők mögé a jobb oldalról. Én állítás nélkül kapura lőttem a hosszú sarok irányába, olyan 18 méterről, és a labda a hosszú sarokba vágódott. 

– Tavaly berobbant a Foktő a vármegye kettőbe, újoncként mindjárt a 2. helyen végzett, 52 ponttal. Az idén a 4. lett a csapat, 42 ponttal. Tavaly sokáig a bajnoki címért futottatok versenyt, az idén viszonylag hamar látszott, hogy 4. hely lehet a vége. Mi lehet ennek az oka? 

– Sajnos a sérülésekből adódóan sok meghatározó játékosunk kiesett, ezek mellett több csapattársam eligazolás mellett döntött, többen is másutt vagy magasabb osztályban folytatták. Így aztán persze nem volt egyszerű az idén helytállni, de az említett külső tényezők fényében én elfogadhatónak találom a negyedik helyet.

– Magasabb osztályból, például a megyei első osztályból nem érkezett még megkeresés? Volna kedved magad magasabb szinten kipróbálni? 

– Kaptam több megkeresést is  megyei első osztályból, de még senkinek nem adtam konkrét választ. Szeretném magam magasabb szinten kipróbálni, ugyanakkor azért lenne meglehetősen nehéz egy ilyen döntést meghozni, mert nagyon szeretek itt, Foktőn játszani.

– Vagy egyébként van akadálya annak, hogy magasabb szinte kötelezd el magad? Tanulás, vagy munkahely? Köztudott, hogy a vármegyei első osztályban például már több edzésmunkát követel a jó szereplés.

– Különösebb akadálya nincsen annak, hogy magasabb osztályban folytassam, a munkám lehetővé teszi, hogy esténként tudjak a labdarúgással foglalkozni, és hétvégén is jelen tudok lenni a meccseken.

– Még alig van vége a bajnokságnak, tehát a vármegyei labdarúgásban e pillanatban sok minden képlékeny, mégis, most mi a tipped, hol talál majd az őszi rajt? 

– Semmiképpen nem tippelnék. Megmondom őszintén, hogy magasabb osztályban is szívesen kipróbálnám magam, tehát érdekes kihívás lenne szintet lépni. Ha azonban úgy hozná az élet, hogy mégiscsak maradok itt Foktőn, azt egyáltalán nem muszájból és kénytelenségből tenném, nagyon szeretek itt, számomra ez az otthoni közeg, tehát nagyon szívesen folytatom a mostani társak társaságában is.