Harmadjára lett hatodik a Harta

– Milyen volt a Kunbaja elleni meccs az edző szemével?

– Pokoli nehéz mérkőzés volt. A vendégcsapat úgy állt bele a meccsbe, hogy bajnok akar lenni, bő hatvan percig úgy nézett ki, hogy ez sikerül is neki. A szünetben azt kértem, hogy nehogy megkapjuk a második gólt, erre az 52. percben már 0-2 volt. Ekkor nem nagyon hittünk abban, hogy sikerülhet a fordítás, mert nem volt a játékunkban átütő erő. És akkor a 73. percben egycsapásra minden megváltozott. Az ellenfél összehozott egy 11-est, azt kihasználtuk, és akkor szárnyakat kapott a csapat. Mindenki két-három fokozattal feljebb kapcsolt, és a 78. percben már mi vezettünk. Csak gratulálni tudok a csapatomnak az utolsó 25 percben mutatott hozzáálláshoz és játékhoz. Az akarattal nem volt gond az egész mérkőzés alatt, csak jó darabig nem találtuk a játékunkat. Az ellenfél vagy elfáradt, vagy elhitte, hogy ez a mérkőzés 2-0-nál már megvan. Nem az első alkalom volt egyébként, hogy a csapat hátrányból felállt, aminek nagyon örülök.

– Szemmel láthatóan összerántotta a csapatot és a közösséget is a siker, nagy volt az ünneplés.

– Ez igaz, de a hazai pályán az egész tavasszal ilyen volt a hangulat. Nem csoda, hiszen hazai pályán remek tavaszt futottunk, hat győzelmet arattunk, egy meccset adtunk döntetlenre, ki nem kaptunk egyszer sem. Pedig több csapat is vezetett nálunk, de mindig tudtunk fordítani. A gárdára egyértelműen remekül hat a hazai környezet és a szurkolótábor. Ezúton is szeretném megköszönni a szurkolóknak az egész tavasz folyamán nyújtott rengeteg segítséget, hiszen sokan kijártak a meccseinkre, és lelkesen buzdították a csapatot.

– Kötözködésnek hathat a kérdés, hogy május 15-én nem tudott kiállni a Harta kupaelődöntőre, pedig a zárófordulóban mutatott játékkal nemhogy elődöntőt, de vármegyei kupadöntőt lehetne nyerni.

–Még most is bánt, és szégyelljük magunkat az elnökkel, Csehi Tamással együtt, hogy rákényszerültünk erre a lépésre május közepén, de nem volt más választásunk. Ha valaki utánanéz, azt látja, hogy heteken át tizenegy játékossal álltunk ki akkoriban. Tele voltunk sérültekkel, volt munkahelyi elfoglaltság, külföldi utazás. Szerettük volna megvédeni a tavalyi kupagyőzelmünket, mert úgy érzem, hogy a csapat képes is lehetett volna rá. A mai napig is sokaktól megkapjuk, hogy miért nem töltöttük fel a csapat keretét a kettes, azaz a vármegye hármas csapatból vagy az ifiből, de én azt nem éreztem szerencsés megoldásnak. Magyarán megmondva nem akartam egy toldozott-foldozott brigádot a vágóhídra küldeni. Ezért kellett megtennünk ezt a kívülállók számára népszerűtlen, a magunk számára rettentően kellemetlen kényszerlépést.

– Hogyan értékelnéd az évet? Voltak szép eredmények, pozitív és negatív értelemben meglepőek is.

– Felemásra sikerült. Hazai pályán 31 pontot szereztünk az egész évben, idegenben mindössze tízet. Tehát egyharmadát a hazaihoz képest. Bosszantó adalék, hogy az utolsó négy helyezettől kikapunk idegenben. A Kecskeméti LC ráadásul hat pontot vett el tőlünk, nem lebecsülve őket, ráadásul úgy, hogy még gólt sem tudtunk nekik rúgni. Az Akasztó négy, a Soltvadkert hat pontot vett el tőlünk. Tíz vereségünk volt összesen. Volt egy kecskeméti 3-0, egy soltvadkerti 3-0, egy tiszakécskei 4-0, ezek kiadós zakók voltak, de ezt a három mérkőzést leszámítva nem vertek agyon minket. Sok a 2-1-es vereségünk, amikor gyakran mi vezettünk az elején. De gólra gólt nem tudtunk rúgni. Amikor gólra gólt tudtunk rúgni, akkor meg is nyertük a meccset. Ez negatívum. Még egy negatívum, hogy az egész mezőnyben az ötödik legtöbb gólt kaptunk. Ötvennégyet. Ez rettentően sok. Aki kijárt a hartai meccsekre, az láthatta, hogy támadó futballt játszunk. Hartára senki nem jött nyílt sisakkal, általában mi játszottunk, a támadó futbal hívei vagyunk. A pozitívum is ebből adódik, hiszen nem véletlenül rúgtunk 66 gólt, ami a második legtöbb. Mindegyik győzelemnek örültünk, de azért három meccset kiemeltem. Az ősszel Baján sikerült nyernünk 5-1-re, ami mindenki számára nagy meglepetés volt. Aztán rá egy hétre a Kecelt 12-2-re győztük le, amire mindenki fölkapta a fejét. Azon a meccsen összejött minden. Tavasszal pedig Jánoshalmán sikerült 3-0-ra nyernünk, ami szintén emlékezetes találkozó, hiszen igazi bravúrgyőzelem volt. Nagy pozitívum, hogy a játékosunk, Ivacs Gábor megnyerte a gólkirályi címet. Ráadásul úgy, hogy ősszel még csak tíz gólja volt, a tavasszal aztán ezt sikerült megfejelnie még tizennyolccal.

– Néhány éve már nem kevesen az éremesélyesek között emlegetik a Hartát a bajnoki rajt előtt. Ez ugyanakkor nem realizálódott. Mire lenne szükség, hogy ez realizálódjon? Hosszabb kispadra?

– Az utóbbi időben valóban sokan éremesélyesnek tartják a Hartát. Az őszt a 9. helyen zártuk, 18 ponttal, de csak hat pont hátrányban a harmadik helyezetthez képest. A tavasszal aztán úgy is indultunk be, hogy négy kör után már csak három pont volt a hátrányunk, de aztán elkezdtek sorjázni azok a problémák, amik sok csapatnak az életében eljönnek az idény ezen szakaszában. Minél inkább megy bele valaki a bajnokságba, annál több az eltiltott játékos, úgy szaporodnak a sérülések. Az én csapatomban ráadásul van öt-hat futsalos is, akiknél benne van a pakliban, hogy a teremben is megsérülhetnek, és volt is ilyen, aki ezért nem tudott az utolsó öt-hat meccsen játszani. No meg természetesen vannak egyéb elfoglaltságok, amiket nem lehet előre bekalkulálni. Volt egy tizenhetes keretünk, és az eredményekből látszik, hogy amint kiesik két-három, vagy ne adj isten négy-öt alapjátékos – mert ilyen is volt - akkor pofon is vágtak minket. Magyarán nem tudtuk helyettesíteni a meghatározó játékosokat. Hiába voltunk a kispadon elegen, ez nem volt elegendő az alapjátékosok pótlására.

– Van reális esély, hogy egyszer ne csak a bajoki rajt előtt, hanem mondjuk a bajnoki hajrában is éremesélyes legyen a Harta?

– Nagyon szeretnénk, ha így lenne, és azon dolgozunk a Csehi Tamással együtt, hogy e cél elérése érdekében megerősítsük a csapatot. Szeretnénk igazi nyerőembereket igazolni. Vannak nálunk jó játékosok, de nem igazán van olyan vezér, aki magával tudja ragadni a társaságot. Jó lenne legalább két-három olyan labdarúgót hozni, akik ha gáz van a mérkőzésen, hozzá tudnak tenni, és magukkal tudnák rántani, fel tudják lelkesíteni a többieket. Több mérkőzést is azon buktunk el, hogy nem volt egy olyan vezér, aki odacsap az asztalra, és belehajtja a társaságot a győzelembe. Ezen munkálkodunk. Mindenképpen benne van a pakliban, hogy a nyáron igyekszünk négy-öt játékossal erősíteni. Meglátjuk, hogy ez sikerül-e, és ha sikerül, akkor mire lesz elég, de nagyon szeretnénk már egyszer ténylegesen odaérni a dobogó közelébe. Az elmúlt három évben mindig a 6. helyen végeztünk, ezen jó lenne már javítani, mert Hartán minden körülmény adott ahhoz, hogy egy éremesélyes csapat összejöjjön.