Lajosmizse-Jánoshalma kupadöntővel zárul az idény

– A bajnokságban elérte a célkitűzését a csapat? 

Árva Zsolt: – Az előzetesen kitűzött cél a 4-6. helye valamelyikének a megszerzése volt. Ezt teljesítettük. Nem a maximum elvárást ugyan, de tavasszal nehéz volt az indulás, meglehetősen sok volt a sérültünk, és a körülményeket, a nehézségeket tekintve a megszerzett 5. hely megfelel az elvárásainknak. Azzal, hogy emellett bejutottunk a kupadöntőbe, tulajdonképpen máris szép idényt teljesítettünk.  

Sarok Attila: – Igen, elértük. Eredetileg a dobogó volt a célkitűzés, és sikerült a harmadik helyet, és azzal együtt a bronzérmet megszerezni. 

– A megszokott bajnoki ritmusnál több idejük volt rápihenni a kupadöntőre. Ez kapóra jött? Vagy lehet ennek hátránya? 

Á. Zs.: – Edzéssel pótoltuk az elmúlt hétvégén kiesett meccset, éppen azért, hogy ne maradjon üresjáték, ne teljen el sok idő úgy, hogy a társaság nem kapott megfelelő terhelést. Én abban hiszek, hogy ha beállt egy ritmus, beállt a munkának egy folyamatossága, akkor azt célszerű tartani. Tartottuk is. A mi bevált ritmusunk a kedden edzés csütörtökön edzés, szombaton mérkőzés tempó, úgyhogy ezt a ritmust tartottuk. 

S. A.: – Ez nekünk kapóra jött, mert nagyon sok sérültünk volt, ők azonban a kupadöntőre föl tudtak épülni. Teljes csapattal fogunk tehát utazni a kupadöntőre. Látszik a srácokon az elszántság, nagy erőbedobással végzik a Paksi Péter edző által kiszabott edzésmunkát. Minden utasítást betartanak, remélem, hogy majd magán a mérkőzésen is. 

– Mindenki rendelkezésre áll? Van-e hiányzó esetleg? 

Á. Zs.: – Van hiányzó. Volt, aki jó előre befizette a nyaralását, és amikor ezt megtette, csak a bajnokság lezárását figyelte, nem kalkulálhatott a kupadöntővel. Ő már el is utazott. De fel tudjuk tölteni a helyét, mert így a szezon végére a keretünk már van olyan erős, hogy ne érezze meg egy ember hiányát. Maradt tehát variációs lehetőségünk, ebből fakadóan is gondolom, hogy méltó ellenfelei tudunk lenni a Jánoshalmának a kupadöntőn.  

S. A.: – Ami a keretet illeti, ahogy mondtam is, a sérültjeink rendbe jöttek, tehát mindenki a rendelkezésünkre áll, teljes kerettel fogunk utazni Lajosmizsére.  

– Mi a célkitűzés, milyen meccsre számít? 

Á. Zs.: – Háromesélyes ez a találkozó. Egy kupadöntő az egészen speciális összecsapás, ezen nem számít a bajnoki tabellán elfoglalt helyezés, nem számít a papírforma. A célunk az, hogy a végén mi emelhessük magasba a kupát. Hogy aztán ezt hogy érjük el, az a számomra már teljesen mellékes. A lényeg, hogy megnyerjük a mérkőzést.

S. A.: – Egyértelműen azzal a céllal utazunk, hogy hazahozzuk a kupát. Ez természetesen nem lesz könnyű, ezzel tökéletesen tisztában vagyunk. A kupa sorsa egy meccsen dől el. A Lajosmizsével szinte kivétel nélkül mindig a végletekig kiélezett meccset játszunk, rendezzék bárhol a mérkőzést, volt már, hogy sikerült elhoznunk tőlünk a hárompontot, de arra is volt már példa, hogy ők törtek borsot a mi orrunk alá. Számunkra némi hátrányt jelent, hogy idegenben leszünk, de volt már rá példa, hogy győztünk Lajosmizsén. Az edzésen mondjuk a srácoknak, hogy a száz százalék most nem lesz elég, remélem, ennek megfelelően fognak kifutni a pályára. Ezúttal nem lesz helye hibáknak, a bajnokságban végül azért is végeztünk a harmadik helyen, mert nem egyszer hibáztunk hátul, csakhogy ez nem az a meccs, és nem az az ellenfél, ahol ezt a luxust megengedhetjük magunkat. Illetve a helyzetihasználás terén is a maximumra kell törekednünk. A hazaiak is nagyon szeretnék ezt a kupát, ezt tudjuk. Nagy derbi lesz, az biztos, reméljük, hgoy sok szurkoló előtt, igazi kupadöntő hangulatban játszanak majd a csapatok. 

– A 11-es rúgásokat gyakorolták? 

Á. Zs.: – Igen. Természetesen. Igyekeztünk mindenre fölkészülni. 

S. A.: – A tizenegyeseket gyakoroltuk, de egyébként máskor is. Ugyanakkor úgy szeretnénk játszani, hogy ne kelljen, hogy 11-esekre kerüljön sor.

– Volt már kupagyőztes a csapata?

Á. Zs.: – Nem. Kupadöntőben már veszített a Mizse, azt első kézből tudom, hiszen két évvel ezelőtt veszítettük el a kupadöntőt Kecelen. Ez az a tendencia, amelyből igyekszünk nem sorozatot csinálni. 

S. A.: – Az idén százöt éves egyesületünk soha nem nyert még vármegyei kupát. Az a célunk, hogy ez megváltozzon, és hazavihessük Lajosmizséről a trófeát.