Karakánul rajtolt a megújult Kunbaja

– Valóban voltak változások a felnőtt keretben, az első két meccsünk kezdő összeállítása alapján soknak tűnhet, de valójában egyáltalán nem szokatlanul sok – reagált arra a felvetésre, hogy jelentősen átalakult a keretük. – Nálunk eleve nem szokott bő lenni a keret, akárcsak tavaly, az idén is tizenhat fős kerettel vágtunk neki a bajnokságnak. Ráadásul ebből a tizenhatból kettő ugyebár kapus. A tavalyi csapatból hatan távoztak, hatan érkeztek. Hogy kik érkeztek, abba elsősorban Nikola Masalusicnak volt beleszólása, ő lett ugyanis a szakvezető, miután Darko Veselinov a nyáron távozott tőlünk. Darko az eddigi pályafutása során mindig az utánpótlásban dolgozott, a tavalyi évben a Kunbaja volt neki a karrierje első felnőtt csapata, így aztán miután felfigyeltek a munkájára, és kapott egy felkérést a szerb harmadosztályba, a velünk való egyeztetés után nagy örömmel elvállalta. Mi tökéletesen megértettük a döntését, csak annyit kértünk tőle, hogy lehetőleg ajánljon maga helyett egy megfelelő utódot. Ő ezt meg is tette, tehát ő javasolta nekünk Masalusic Nikolát. Tőle pedig azt kértük, hogy a hat távozót igyekezzen hasonló képességű, de mindenképpen fiatalabb játékosokkal pótolni. A távozó játékosok közt voltak harmincöt, harminchat évesek is, és mi szerettünk volna egy futósabb, mozgékonyabb, dinamikusabb gárdát. 

Ez meg is történt. Ennek köszönhetően a Kunbaja átlagéletkora az idei évre megfiatalodott. 

És meglehetősen jól kezdték a bajnokságot, hiszen az első két mérkőzésüket megnyerték. – Annak nagyon örülünk, hogy ilyen jól sikerült a kezdés, elbízni ugyanakkor senki nem bízta el magát. A bajnoki rajton ráadásul idegenben, Tiszakécskén sikerült mérkőzést nyernünk. A Tiszakécske egy remek csapat, a győzelemhez viszont szerencse is kell. Azon a találkozón nekünk annyiban szerencsénk volt, hogy a legideálisabb lélektani pillanatokban szereztük a góljainkat, az első és a második félidő elején is betaláltunk. A szerencséért persze tettek a srácok is becsülettel. Elbizakodottságról ugyanakkor szó nincs, a hétvégén a Kalocsát fogadjuk, és a játékosok a 2. fordulót követően mindjárt meg is állapították, hogy a Kalocsa a Tiszakécskét 4–1 arányban győzte le, tehát nyilván komoly erőt képvisel, és ebből kitetszik, hogy az még csak véletlenül sem fenyeget, hogy bárki is elbízná magát. Megfiatalodott a csapat, és ennek megfelelően meg is változott, véleményünk szerint előnyére. Sokkal lelkesebb, összetartóbb ez a társaság a tavalyinál, képesek egymásért küzdeni a játékosok, nagyon jó tehát a keret összetétele és hangulata is. Ami a játékosok nemzetiségét illeti, továbbra is szerbek alkotják a csapatot, de a jelenlegi keretnek közel a háromnegyede beszél folyékonyan magyarul. Ez a mi dolgunkat is megkönnyíti, hiszen korábban volt olyan keret, amelyben meglehetősen kevesen voltak, akik magyarul is beszéltek. Meccsek közben egyébként maradnak a szerbnél, azok is, akik tudnak magyarul, hiszen taktikailag azért nem egy hátrány, hogy az ellenfél nem érti, mit céloz a csapat kommunikációja. 

Varga Zoltán ugyanakkor elmondta, hogy a jelenlegi keret egészséges értelemben hozta magával a szerb mentalitást, tehát abban az értelemben klasszikusan délvidéki, hogy küzd a végsőkig a sikerért.