Ütős lehet a szállási ősz

– Tizennyolc éve focizol, és ha a volt csapataidat megnézzük, mindegyik megtalálható egy kis körben, amely Kecskeméttől húzódik északkeleti irányba. Nem is vágyódtál el? Jól érzed magad itt?

– Tizennyolc éve vagyok igazolt játékos, de hatéves korom óta focizom. Nem tagadom, régebben vágyódtam én el, gondoltam arra, hogy jó lenne kipróbálni magamat másutt is, de nem bánom, hogy leragadtam itt, a szülőföldemen. Jól érzem magam itt, igazából itt van mindenem, ideköt minden, az otthonom, a családom, a barátaim, a párom.

– A Szabadszállás a csonka idényt a harmadik helyen zárta, ez év végére lehetett volna jobb is, rosszabb is. Bosszankodtatok, hogy lezárult?

– Úgy gondolom, hogyha végigment volna a bajnokság, akkor eredmény tekintetében akármi kijöhetett volna belőle a számunkra. A tavasz elején nagyon jó passzban volt a társaság, jöttek az eredmények is, szóval nekünk mindenképpen rosszul jött ez a befejezés. Érmet nem vásároltunk, annak az értékét az adta volna meg, ha végigmegy a bajnokság. De reménykedünk: azzal tudjuk majd megvigasztalni magunkat, hogy a következő évben egy minél fényesebb színű érmet szerzünk meg.

– Milyen Szabadszálláson ma a társaság?

– Évről évre jobb, ráadásul fokozatosan egyre jobb. Rengeteg a keretben a jó játékos, akik magasabb osztályt is megjártak már. Fiatal csapat a miénk, de Horváth Péter vezetőedző személyében a vezetőség – véleményem szerint – megtalálta azt a mestert, akivel szép sikereket érhet el Szabadszállás. Ő mindenkitől elvárja a fegyelmezett, kemény munkát, ami érthető is, hiszen kemény munka nélkül nem jönnek az eredmények sem. Összességében elmondhatom, hogy nagyon együtt van a csapat a pályán és azon kívül is. Mindennek az alapfelvétele Pandur László személye, aki nélkül most nem lenne itt ennyi jó játékos, aki nélkül a Szabadszállás nem lenne ott, ahol most van.

– Volt a megyében egy legendás rivalizálás a Kunbaracs és a Kun­adacs közt. Te mindkét csapatban megfordultál. Sajnos ma már egyik sem létezik. Túloznak-e a legendák, vagy valóban nagy rivalizálás volt?

– A legendák semmiben sem túloznak, minden évben, kivétel nélkül minden alkalommal paprikás mérkőzéseket, igazi, tőről metszett rangadókat vívott a két település csapata, leírhatatlan hangulatban. A Kunbaracs–Kunadacs párosítás tipikusan az a rangadó volt, amelyen akárki is volt a vendéglátó, a táblázaton elfoglalt hely semmit nem jelentett, ez a mérkőzés más volt, mint a többi. A labdarúgás igazi ünnepe volt, bármilyen eredmény elképzelhető volt a felfokozott hangulatban.

– Kunbaracson milyen eredményeket értél el, ki volt az edződ?

– Csak szép emlékek fűznek Kunbaracshoz. Kétszer lettünk toronymagasan bajnokok, elértünk még egy második és egy harmadik helyet. Kunbaracson három edzőm volt, a keresztapám, Máté László, a nagybátyám, Máté Attila, és Virág Ferenc, aki jelenleg a tiszakécskei sikerekért dolgozik. Meggyőződésem, hogy az a csapat a tudása, a befektetett energia alapján is magasabb osztályt érdemelt volna.

– Mi a legszebb kunbaracsi emlé­ked?

– Egyértelműen az a találkozó, amikor a bajnoki cím volt a tét. Kunadacson volt a mérkőzés, sikerült 3–1 arányban győznünk az örök rivális otthonában, két gólt is szereztem, az egyiket szabadrúgásból, a másikat akcióból.

– Hogyan sikerültek a Kunadacson töltött évek?

– Emlékeim szerint a negyedik-ötödik hely táján végeztünk a Kunadaccsal. Nagyszerű volt ott is a társaság, olyan szoros barátságok alakultak ott ki, amelyek mindmáig kitartottak. Kunadacson Nagy László edző és elnök személyét szeretném kiemelni, aki hihetetlenül sokat tett a kunadacsi fociért. Nagyszerű embert ismertem meg a személyében, és bár akkor nem voltam a csapat tagja, de miatta is nagyon örültem annak, amikor egyszer sikerült az aranyéremig vezetnie a kunadacsiakat.

– A legnagyobb meccsed adacsiként a Kunbaracs ellen?

– Az a két derbi, amikor otthon és idegenben is nagy arányban sikerült legyőznünk őket. A Kunbaracs akkor már leáldozóban volt, de az a két meccs nemcsak a győzelem miatt emlékezetes a számomra, hanem azért is, mert mindkét mérkőzésen betaláltam. Azért is felejthetetlenek az egymás elleni derbik, mert azok nagyon sok nézőt vonzottak, és nem csak a két érdekelt csapat szurkolóit, a környékbeli más településekről is jöttek az érdeklődők szép számban.

– A bajnoki cím ünneplései is legendásak.

– Bővebben ebbe nem mennék bele, de azt hiszem, az mindennél többet elmond, hogy a szombati bajnoki ünneplések után a játékosoknak hétfőre még szabadságot kellett kivenniük.

– Térjünk vissza a jelenbe. Mennyiben alakul át a Szabadszállás jelenlegi kerete? A vezetőedző marad?

– Pandur László szakmai igazgató a szezonnyitó beszédében, június 22-én elmondta, hogy továbbra is Horváth Péter marad a vezetőedző, és mindenki nevében jelenthetem ki, hogy az egész csapat örömére. Emellett tudtuk, hogy a legnagyobb erősítés az lenne, ha a csapat egyben maradna, és ez sikerült is. De még erősödtünk is, Hartáról Lajos Lóránd csatlakozott hozzánk, ő egy igazi csupa szív játékos, aki nagyon hasznos tagja lesz a csapatnak, sőt, már most az is, hiszen máris beilleszkedett. Ezúton is sok sikert kívánok neki Szabadszálláson.

– Mikor kezdődött a felkészülés?

– Nálunk teljes leállás nem is volt. Heti kétszer összejöttünk játszani, de a konkrét felkészülést június 22-én kezdtük meg. Heti három edzést vezényel a keretnek a mester, az edzőmeccseket pedig szerda, szombat ritmusban tervezzük a szezonkezdetig. Két előkészületi mérkőzést már le is játszottunk, a hét végén Soltvadkerten nyertünk 5–2 arányban, szerdán pedig az NB III.-as Dabas FC otthonában léptünk pályára, az ott elszenvedett 2–1-es vereség igen tisztesnek mondható. Laci bá a már említett szezonnyitójában egyébként kitért a célokra is, a dobogó a célkitűzés, de én egy percig sem tagadom, hogy legbelül merészebb álmaink is vannak. Azok valóra váltása érdekében azonban rengeteg munka vár ránk. Annak elvégzésére bőven lesz lehetőségünk, hiszen Pandur Lászlónak köszönhetően a játékosoknak nálunk csak a focival kell foglalkozniuk.

Kiss Szabolcs névjegye

Születési hely: Lajosmizse, Életkor: 30

Testsúly: 83 kg, Magasság: 180 cm

Poszt: középső középpályás, Jelenlegi mezszám: 17

Eddigi csapatai: Kerekegyháza (2002–05), Kecskemét (2005–09), Kunbaracs (2009–13),

Hetényegyháza (2013–14), Kunadacs (2014–15), Szabadszállás (2015–)