Kis Dániel győzni akar a Fradi ellen

A kecskeméti csapat huszonkét éves jobbátlövőjével, Kis Dániellel beszélgettünk, aki Balatonfüreden kezdte serdülőként a játékos-pályafutását, és onnan is igazolt – egy rövid komlói kitérőt követően – a hírös város­ba.

– Hogyan kerültél Kecskemétre?

– Már korábban is megkerestek a kecskeméti vezetők, de akkor még maradtam a Balaton partján. Aztán amikor tavaly nyáron újra kerestek, láttam, hogy komoly a szándékuk velem, valóban én kellek nekik, és akkor már rábólintottam a megkeresésükre.

– Volt köze az ide igazolásodhoz a Bács-Kiskun megyei kötődésednek?

– Nem volt, nem azért engem kerestek meg.

– Hogy érzed magad a csapatban, illetve a klubnál?

– Remekül. Jó a hangulat a csapatban is, küzdő, jó hangulatú a társaság, és tetszik az egész közeg, ami az egyesületet körülveszi, ugyanakkor szeretem a várost is, Kecskemétet, jól érzem magam a megyeszékhelyen.

– Édesapád, Kis Péter ezer módon kötődik a focihoz.

– Így van, most Kecelen tagja a klubvezetésnek, de volt korábban edző is, de nemcsak a Kecelnél, hanem Kiskunhalason és Soltvadkerten is.

– Amikor kézilabdára adtad a fejed, nem gyakorolt rád nyomást, hogy légy inkább fo­cista?

– Egyáltalán nem akart befolyásolni semmilyen módon. Szabad kezet adott, inkább csak örült annak, hogy egyáltalán sportolok, és szurkolt, hogy minél sikeresebb legyek. Kiskoromban persze még focizgattam, még általános iskolában, ahogy a nagy többség, de aztán hamar elköteleztem magam a kézilabda mellett. Édesapámnak egyébként jól jött, hogy Kecskemétre igazoltam, hiszen így a hazai meccseinkre, ha teheti, el is jön, míg korábban Balatonfüred vagy Komló túl messze volt ahhoz, hogy egy mérkőzésre elutazzon. A Messzi István Sportcsarnok azonban nincs olyan messze, hogy ne jöhetne el.

– Szurkolóként figyeli a meccseidet, vagy kibújik belőle a sportvezető, netán az edző?

– Semleges, amatőr nézőként nézi a meccseimet. Ha van véleménye, akkor azt el is mondja, de nem esik ki az apaszerepből, és nem megy át botcsinálta kritikusba. Egy-egy meccs után megállapítja, hogy jó voltam vagy nem, ha jó voltam, gratulál.

– A múlt héten, Ózdon nem sikerült a bravúr.

– Nem azt a szintet hoztuk Ózdon, amit az előző meccseken. Nem abban a tempóban játszottunk, sok technikai hibát vétettünk, és ez most nem fért bele. Közhelynek hat sokszor, hogy egy-egy bajnokság rendkívül szoros, ez azonban a mostani NB I./B Keleti csoportra fokozottan igaz. Éreztük ezt Ózdon is.

– Mire számítasz a holnap esti, most már tudjuk, zárt kapus mérkőzésen?

– Kemény csatára számítok a Fradi U21 ellen. Fiatalok, tehát futnak rengeteget, ezáltal próbálnak minél több könnyű gólt szerezni, ezt kell majd megakadályoznunk. Embert próbáló feladat lesz tehát, de nyerni szeretnénk. Annak ellenére hogy a lelkes közönségünk most nem tudja felvállalni a nyolcadik ember szerepét.

– A vezetőség hivatalos cél­kitűzése a dobogós hely. A csapattársakkal mivel lennétek elégedettek a bajnokság végén?

– Mindenkinek az a célja, hogy bajnokok legyünk. Ezért nem hiányzott ez az ózdi vereség, ezért sem, mert most már nem csak a saját kezünkben van a sorsunk. De mindenképpen szeretnék minél előrébb végezni a bajnokságban.