Az U-16-os Major Szabolcs ontja a gólokat a KTE-ben

– Hogyan indult ez a szerelem a futballal, illetve miként jutottál el végül Kecskemétre?

– Édesapám által ismerkedtem meg a focival, kiskorom óta csak a labdán jár az eszem. Az Algyőben kezdtem el focizni, onnan jártam végig a lépcsőfokokat a Szegeden és a Honvédon keresztül Kecskemétig.

– Szinte napra pontosan egy éve kerültél Kecskemétre. Miért esett a választásod akadémiánkra?

– A Honvédban nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerettem volna, ezért a klubváltás mellett döntöttem. Mindenképpen akadémia rendszerben szerettem volna maradni, és Kecskemét nagyon megtetszett.

– Gyorsan ment a beilleszkedés?

– A srácok hamar befogadtak, szerencsére ezt gólokkal bírtam meghálálni nekik. Remélem, a jövőben még több találattal tudom segíteni a társaságot.

– Tavaly az érkezésed után rögtön bajnoki címet ünnepeltetek, az idén pedig kilenc pontos előnnyel vezetitek a tabellát. Mi ennek a csapatnak a titka?

– Érzésem szerint tavaly egy kis szerencse is kellett a bajnoki címhez, de csak az a csapat szerencsés, amelyik megdolgozik érte. Idén más a helyzet, érkezett két minőségi belső védő hozzánk, ami jó alapot ad. Új edzőnk lett Széchenyi Márton személyében, aki nagyon komolyan végzi a munkáját, mindenkiből a legtöbbet szeretné kihozni. Az őszi szezonban ez sikerült is neki. Ennek a csapatnak mindig úgy kell készülnie, mint egy profinak, hiszen a profi világba készülünk, ezt a profizmust a pályán kívül is meg kell tartanunk. Reménykedem benne, hogy tudunk duplázni.

– A gólkirályi cím vagy bajnoki cím a fontosabb a számodra?

– A bajnoki cím a legfontosabb, hiszen ez csapatjáték. A gólkirály is én szeretnék lenni persze, hiszen csatár vagyok, minden meccsen gólokat kell lőnöm, ez a dolgom.

– Alig egy év után megkaptad a Talentum-díjat, milyen érzés volt ez, illetve milyen célokat tűztél már ki a folytatásra?

– Először is szeretném megköszönni a vezetőségnek és edzőmnek, hogy nekem adták ezt a fantasztikus díjat. Fenomenális érzés volt megkapni, nem számítottam rá, hiszen csak egy éve vagyok a klubnál. Jó lenne, ha megismétlődne, de a földön kell maradnom. Nekem ugyanúgy gólokat kell szereznem, közben a csapatomat a tabella élére segíteni. Az elsődleges célom az, hogy még gólerősebb legyek, akár az U17-ben, akár az U16-ban lépek pályára.

– A szabadrúgások kifejezetten az erősségeid közé tartoznak. Mennyi időt fordítasz a gyakorlásra, illetve mit nézel meccsen egy ilyen szituációban?

– Szabadrúgásoknál mindig a kapus helyezkedését nézem, próbálom a rövid oldalt eltalálni. Nyáron sűrűbben tudtam gyakorolni, mert több időm volt, de most is kint szoktam maradni, ha van rá lehetőségem.

– Hogyan alakul egy napod, meccsek előtt vannak-e babonák?

– Egy átlagos hétköznapom ugyan úgy néz ki, mint bármelyik átlagos iskolás gyereké. Felkelek, iskola, edzés, tanulás. Meccsnapon próbálok csak a mérkőzésre koncentrálni, kizárni a külvilágot, akkor nem is nagyon szoktam telefonozni. Inkább a csapattársaimmal beszélgetek, és ami eddig bevált, azt igyekszem megismételni.

– Kiknek a játékát figyeled, kitől igyekszel tanulni?

– Marcus Rashford játékát szeretem nézni, fiatal, dinamikus, gólerős. Tanulni a bátyámtól, Ernőtől próbálok, amikor csak tudok, kimegyek a meccsére. Nézem a játékát, amit jobban csinál, azt én is igyekszem eltanulni, addig gyakorolni, amíg jobban nem megy.

Szabolcs edzője, Széchenyi Márton így vélekedik a játékosról:

– Szabi mindenképpen nagy tehetsége a KTE-nek. Amivel abszolút kiemelkedik, az a helyzetkihasználás, remekül veszi észre a lehetőségeket. Játékintelligenciája magas, a sebessége, a gyorsulási reakciói szintén megvannak ehhez. A befejezései extrák, ezt huszonkét gólja jól bizonyítja. Jól dolgozik, ha nem tér le az útról, akkor a fejlődése töretlen lesz. A fejlődési pontok helyett inkább azokat a tényezőket emelném ki, amik általánosságban veszélyt jelentenek az ebben a korban lévő tehetségekre, ezek a mentális dolgok. Sokan elkezdik sztárolni, hívogatni, keresni őket, hiszen kiemelkednek az utánpótlásból, ami azonban a jövőre nézve még semmire sem garancia. Jó példa erre Futács Márkó mostanság megjelent interjúja, amiben utólag elmondta, hogy az U20-as világbajnoki bronzérem után visszament Brémába edzeni, ahol igazából azt se tudták, hol is van ő egy hónapig. A munka visz tehát előre, két lábbal kell a földön maradni, jól csoportosítani az energiákat a futball és az iskola között, hiszen ez az élet lemondásokkal is jár. Ha erre törekszik, kihasználva a mezőny előtt járó képességeit is, akkor szép jövő vár rá, illetve a hozzá hasonló tehetségekre is.