röplabda

2019.01.02. 13:45

Válogatott meccsekkel hangolt az ifjú albán

Megfiatalított kerettel vágott neki a HÉP-Kecskeméti RC első osztályú férfiröplabda-csapata a 2018/19-es bajnokságnak, amelynek az alapszakaszában a B jelű csoport második helyén végzett. A fiatal keretbe bekerült egy ifjú albán válogatott feladó is. Deliu Amarildóval beszélgettünk.

Vincze Miklós

– Hol töltötted a karácsonyt és a szilvesztert?

– Az idén hazamentem karácsonyozni, haza is kellett, mert a válogatottal készülök az Európa-bajnoki selejtező mérkőzésekre, így aztán az egész válogatott keretnek otthon kellett lennie már 24-én, így az ünnepekre nem is maradhattam Kecskeméten. Szívesen megnéztem volna, hogy hogyan ünnepelnek a magyarok, de az idén nem jött össze. Azért hazamenni se volt rossz, hiszen így a családommal is találkozhattam. Meccseket nem játszottunk a két ünnep között, csak a két selejtezőre készültünk, ugyanis január 5-én és január 9-én játszunk egy-egy válogatott mérkőzést. Az elsőt idegenben, Ausztria vendégeként, a második meccsen mi fogadjuk Portugáliát. Aztán amint a selejtezők lezajlottak, azonnal megyek vissza Kecskemétre, hiszen készülünk a Kaposvár elleni kupameccsekre, no meg a MAFC elleni találkozóval kezdődik a bajnokság következő szakasza is, az Extra liga. Hálás vagyok a kecskeméti klubnak azért, hogy elengedtek a mérkőzésekre, no meg azért is, hogy előbb hazaengedtek, így a válogatottal való felkészülés előtt volt négy, öt napom arra, hogy a szeretteimmel, barátaimmal lehessek. Tehát nem csak pihenéssel teltek az ünnepek, de röpis vagyok, ezt vállaltam.

– Hogy kerültél Kecskemétre?

– Az Európa ligában játszottam a válogatottban, és az egyik meccsünket itt, Budapesten vívtuk. A jelenlegi edzőm, Dávid Zoltán azon a meccsen látott meg, megtetszett neki a játékom, állítólag rögtön azt mondta, hogy én kellek neki. Ezt követően megkereste az ügynökömet, az ügynököm pedig engem, majd tárgyaltunk a finn klubommal is, ennek az eredménye, hogy most Kecskeméten játszom. Tehát nem egy adatbankból szúrt ki, ahogy manapság azért gyakran megesik, hanem személyesen

látott.

– Hogy tetszik neked a város?

– Szeretem Kecskemétet, nem túl nagy és nem is túl kicsi, méretre az én ízlésemnek éppen megfelelő. Ráadásul jó helyen lakom, a központban, és sok mindent lehet itt csinálni. Szabad időmben gyakran elmegyek kávézni, eljárok az uszodába szaunázni, igyekszem tehát feltöltődésre kihasználni. Az nagyon jó, hogy a csapattársaim a közelemben laknak, így gyakran együtt is eljárunk mindenfelé, hiszen az is fontos, hogy minél többet együtt legyünk, és ezáltal minél jobban megismerjük egymást. Tehát nem csak edzéseken, meccseken találkozunk, hanem a szabad időnkben is.

Deliu Amarildo (17-es) és Deák Márk gratulálnak egymásnak a megszerzett ponthoz
Fotó: Bús Csaba / Petőfi Népe

– Hogy néz ki a napi programod? Csak a röplabdáról szól?

Elsősorban persze a röplabdáról. A reggel általában a tornateremben indul, vagy valamilyen technikai részlet gyakorlásával a csapattal együtt, aztán elmegyek ebédelni, délután pedig újra edzés van. Azokon a hétvégéken, amikor éppen nincs meccsünk, elmehetünk buliba, vagy szervezhetünk bármilyen más közös programot. Tehát feltalálom magam a városban. A lehetőségek szempontjából is jó hely Kecskemét, illetve Magyarország. Tavaly Finnországban játszottam, de az nagyon más volt, az az időjárás nekem azért meglehetősen hideg. Itt szerencsére sokkal jobb az idő még így, télen is.

– Mik a hobbijaid?

– A röplabda nálam természetesen hobbi is, de azért a nap huszonnégy órája nem telik röplabdázással. A második számú hobbim a zene, szabad időmben szívesen hallgatok rockzenét, a harmadik pedig a filmek, nagyon szeretek moziba járni. Manapság magyar zenékkel is ismerkedem, ugyanakkor szavakat is igyekszem tanulni, úgy érzem, javul már a magyar-tudásom.

– Melyik volt az eddigi legnagyobb meccsetek?

– A legnagyobb meccs a Kaposváron aratott győzelmünk volt, ott jó közönség előtt, remek hangulatban sikerült 3:2-re nyernünk. Nem is csak az eredmény miatt – persze nyilván az eredménynek betudhatóan is –, hanem inkább azért, mert a csapategység kialakulásában volt döntő szerepe annak a diadalnak. Mindenki egyért, egy mindenkiért játszott, küzdöttünk egymásért, és úgy érzem, azon a meccsen lett meg az az összhang, amit hónapok óta próbáltunk megteremteni.

– Mit tartanál sikernek az idény végén? Ismered egyáltalán a mezőnyt?

– A Pénzügyőrt már ismerjük, az ellen játszottunk, a Kazincbarcika viszont még sötét ló a számunkra. Tudjuk, hogy ha a maximumot kihozzuk magunkból, akár a döntőbe is eljuthatunk, és a csapatnak ez is a célja. Persze, tisztában kell lennünk azzal, hogy négy csapat kiemelkedik a mezőnyből, a Kazincbarcika, a Kaposvár, a Pénzügyőr és mi, ezek között a csapatok közt nincsenek nagy különbségek. A bajnokságot az fogja nyerni, aki jobban akarja a győzelmet, és aki jobban végrehajtja a pályán a taktikát. Jövőbe nem látok, de azért, ha a négy közé nem érnénk oda, meglehetősen csalódott lennék.

Dávid Zoltán így látja játékosát

Remek játékosnak tartom, de nem csak mint röplabdást szeretem, hanem mint embert is, a pályán kívül. Szerethető, csupa szív egyéniség, olyan családból jött, amely teli van szeretettel. A mosolyával eleve belopja magát az ember szívébe. A csapattársai is szeretik és elfogadják, és ez nálam nagyon fontos szempont, hogy az emberek szeressék egymást. A munkához is maximálisan pozitívan áll hozzá. Ami pedig a tudását, tehetségét illeti, Magyarországon régóta nem volt ilyen feladó, mint ő. Nagyon ügyes játékos, pedig még mindig pimaszul fiatal. Szeretném, ha maradna Kecskeméten, és köré lehetne építeni a csapatot. Örülök, hogy itt van nálunk. Egy válogatott meccsen figyeltem fel rá, tetszett a játéka, a precizitása, úgyhogy elkezdtem utánaérdeklődni. Kiderült, hogy a menedzsere egy volt játékostársam, vele azonnal felvettem a kapcsolatot. Így indult az a folyamat, hogy őt idehozzuk. Kértem róla videót, elkezdtem tüzetesebben vizsgálgatni. Sokat nyomott a latba, hogy Szabó Alpár a csapattársa volt, ugyanis tőle tudhattam meg, hogy milyen emberileg. Miután kiderült, hogy éppen olyan, amilyet keresek, attól kezdve nem is volt kérdés, hogy akarom-e a csapatomba vagy nem.

Deliu Amarildo névjegye:

Beceneve: Ildi

Életkor: 23 év

Születési hely: Tirana, Albánia

Magasság: 181 cm

Testsúly: 73 kg

Posztja: Feladó

Mezszáma: 17

Eddigi klubjai: Farka Volley (albán), Vanta Ducks (finn), HÉP-Kecskeméti RC

Ezek is érdekelhetik