Szolnoki művészek hozták el alkotásaikat Bajára – galériával

Néhány évvel ezelőtt a bajai művészek mutatkoztak be Szolnokon egy kiállítással, a jelenlegi tárlat ennek a szerves folytatása, a viszonzás azért váratott magára, mert időközben beleszólt a koronavírus-járvány. Van egy erőteljes szimbolikus dolog, ami Baját és Szolnokot összeköti, az pedig nem más mint, hogy mindkét város két folyó ölelésében van. A Szolnoki Művésztelep a Zagyva és a Tisza torkolatában terül el. Folyók mellől, folyók mellé hozták el a kiállítást meleg szívvel, hangzott el a tárlat megnyitóján. 

– A 120 évet a kortárs alkotó társaság 15 művésze fémjelzi. Technikában és művészi szemléletben nagyon változatos anyag látható a falakon. Az alkotásokat áthatja egy bizonyos hely szelleme, a géniusz lóci, ami mindenkire hatással van, aki egyszer is betette lábát a Szolnoki Művésztelepre – fogalmazott Verebes György, Munkácsy díjas festőművész, a Szolnoki Művésztelep vezetője. 

A tárlatot N. Kovács Zita művészettörténész, a Türr István Múzeum és Bácskai Művelődési Központ igazgatója nyitotta meg, Csokonai Vitéz Mihály Az ember a poézis tárgya című költeményével köszöntötte a jelen lévőket a Magyar Kultúra Napjának előestéjén.

– Csokonai a himnusz megszületése előtt két évtizeddel beszél arról, hogy míg nem úgy élünk, hogy tudjuk, kik vagyunk, miért vagyunk és hol a helyünk, mi a dolgunk, addig csak por és hamu vagyunk. A kultúra a műveltség, a művészet ismerete, tudása, birtoklása, használata, formálása tesz azzá bennünket, akik gyarapíthatjuk kultúránkat. Világunk az utánunk érkezők tárgyi és szellemi vagyonát örökségét– mondta N. Kovács Zita.